Szentháromság utáni hetedik vasárnap

Ki Istenének átad mindent...

1. Wer nur den lieben Gott läßt walten
Und hoffet auf ihn allezeit,
Den wird er wunderlich erhalten
In allem Kreuz und Traurigkeit.
Wer Gott, dem Allerhöchsten, traut,
Der hat auf keinen Sand gebaut.

2. Was helfen uns die schweren Sorgen?
Was hilft uns unser Weh und Ach?
Was hilft es, daß wir alle Morgen
Beseufzen unser Ungemach?
Wir machen unser Kreuz und Leid
Nur größer durch die Traurigkeit.

3. Man halte nur ein wenig stille
Und sei nur in sich selbst vergnügt,
Wie unsers Gottes Gnadenwille,
Wie sein' Allwissenheit es fügt.
Gott, der uns sich hat auserwählt,
Der weiß auch gar wohl, was uns fehlt.

7. Sing, bet und geh auf Gottes Wegen,
Verricht das Deine nur getreu
Und trau des Himmels reichem Segen,
So wird er bei dir werden neu;
Denn welcher sine Zuversicht
Auf Gott setzt, den verläßt er nicht.

Georg Neumark, 1640

A gyenge kapcsolatok ereje

A fecsegés, a pletykálkodás nem léhaság. Nem a férfiak idegeit nyomorító női lelemény. A fecsegés és a pletykálkodás olyan evolúciós vívmány, ami stabilizálja a társadalmakat.

Csermely Péter

Az álom

... Du warst das zwölfjährige Kind, das noch frei fliegen kann. In dem Alter endete deine Unschuld, das Kind, das du gewesen warst, starb, du nahmst die Arznei des Todes, die wir Frauen alle früher oder später trinken. Hast du bemerkt, dass in der Pubertät unsere Amazon-Energie schwindet, die uns von der Wiege an begleitet hat, und wir uns in kastrierte Geschöpfe voller Zweifel verwandeln?
Die Frau, die im Silo gefangen bleibt, warst auch du, gefangen in den Beschränkungen des Erwachsenlebens.
Die weibliche Natur ist ein Unglück, Tochter, es ist, als wären uns Steine an die Knöchel gebunden, wir können nicht fliegen.

Elhivatás

Der Glaube ist ein Geschenk: Gott sieht dir in die Augen und sagt deinen Namen, so erwählt er dich.
Aber auf mich hat er mit dem Finger gezeigt, um mich mit Zweifeln zu füllen.

I. Allende: Paula

High School Memories

És aztán nem jötté'
Átgyúrtuk életté
Idő komámmal
Ez üldögélést

...
Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske
...

Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én

Neben Wahnfried

Wer die Zeit lebt, vergeht mit der Zeit.
Den Ewigen lebt nur, wer sich dem Ewigen weiht.

2009.07.11--- Bayereuth- Deutsches Freimaurerhaus

Fütty

Te vagy a hab a fürdőben
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
A vihar előtti villámlás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a csókolatlan száj
A propellerrel borzolt táj
Az ökörsütő huszárok
A fényképező japánok
Te vagy a kocsiban a duda
A túróscsuszás Óbuda
A nedves mezők illata
Az egyetlen, ki megkapna

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Szerelmesen zebrán szaladsz
Alkonyat lesz, ruhátlan
Megfürdünk a Dunában

Szvíthárt

...

Az eddig volt pár kontaktusnak mindig az lett veszte,
Hogy a nő foglalt volt, vagy a lakhelye volt messze.
Vagy a kigombolt nő hiába várta,
Hogy hazaérjen végre az ő hervadt Borvirága.

Most is ilyen gondok emésztgették halkan,
Hirtelen megjött a megoldás egy csajban,
Ki azt kérdezte: "Leülhetek?", felelte hogy "Persze!"
És szóba álltak reggelig, hogy milyen is a Temze.

Meg még csomó ország, hol ő ugyan még nem járt,
De mint tévékrumplis tudja, a világ
Pár folyó meg utca. Virágok, várak, álmos államok,
Elnyűtt emberektől nyüzsgő fölös állapot.

Ezt persze nem mondta ki, csak bólogatott bambán,
Nehogy a csaj rájöjjön, hogy nem ember a talpán,
Mert a szerelemnek titka, hogy a nő mindig hallja:
"Egyek vagyunk te meg én!"- Legyen, ha így akarja.

...

Psalm 23

A psalm of David.

¹ The LORD is my shepherd, I shall not be in want.

² HE makes me lie down in green pastures,
HE leads me beside quiet waters,

³ HE restores my soul.
HE guides me in paths of righteousness
for HIS name's sake.

⁴ Even though I walk
through the valley of the shadow of death,
I will fear no evil,
for you are with me;
your rod and your staff,
they comfort me.

⁵ You prepare a table before me
in the presence of my enemies.
You anoint my head with oil;
my cup overflows.

⁶ Surely goodness and love will follow me
all the days of my life,
and I will dwell in the house of the LORD
forever.

3 esquimaux

Trois esquimaux, autour d’un brasero
Ecoutaient l’un d’eux qui sur son banjo
Rythmait le mortel ennui
Du pays du soleil de minuit.
‘Y a pas de soleil en Alaska
Woudji, woudji, woudji, wa, wa, wa.
Sur la banquise pas de mimosas
Pas de petits moutons sautant sur le gazon
Pas de rutabagas et pas de bouillons gras.
Houm, bala houm, bala houm, bala houm, ba la la
Houm, bala houm, bala houm, bala houm.


Sur le rivière de Lesse... parfait!

A Láng

Tilos? A táblát elrúgom. Mi az, hogy tilos? Tilos volt a szeretőmhöz menni, mégis mentem. Tilos Istenhez menni. Ha tízezerszer is tilos, akkor is megyek, mert hozzá akarok jutni. Őrület? Hát jó, legyen őrület, most ilyesmi nem tud érdekelni. Szentségtörés? Bűn? Legyen. A létrán fel akarok jutni, és ebben engem még az angyalok serege sem fog megakadályozni. Meg kell ölni az anyámat? A fiamat? Nem nagyon szívesen, de az árnyalatnak most jelentősége nincs. Ezek igazán fontos pillanatok. Ez a vallás. Úgy látszik, erőszak nélkül nem lehet. Jónak lenni? Kérem, erről a poshadt jóságról ne is beszéljenek. Semmiféle langyos jóság még senkit sem vitt Istenhez. Ahhoz, barátom, szenvedély kell. Az útból még az angyalokat is el kell zavarni. A fiadat és az anyádat meg kell ölni. Ahhoz őrület kell, a szerelem hozzá képest krumplileves.

(Hamvas Béla: Karnevál)