Újra és újra... mi az önzetlenség?

A jótékonyságról Jézusnak roppant kritikus véleménye van. Képmutatásnak tartja, s azt mondja, ha adsz, nem tudja a te bal kezed, hogy mit tesz a jobb.

A csodálatos apokrif „Tamás Evangéliumában" pedig még keményebben fogalmaz: aki alamizsnát ad, bűnt követ el.

Ugyanis aki valóban lélekből ad, nem tudja, hogy adott.

Nem tartja „övének", amit odaad. Az nem „alamizsnát" ad - hanem egyszerűen, odaadja azt, ami a másiknak jobban kell, mint neki.

Nem tartja adásnak, amit tett.

Aki azonban másfelé sandít, aki jó pontokat gyűjt, aki önmagát ezért megdicséri és ha pénzt adott, annak minden fillérjére emlékszik, az karmikus értelemben - nem adott semmit. Egy álvallásos befektetést csinált, azzal, hogy az Isten majd busásan megfizeti.

Lényegében - bármennyit is adott - becsapta a sorsot.

Az ilyen „jótett" visszahatása nem az lesz, hogy a pénzt, amit kapott, később, talán a következő életében, kamatostól visszakapja majd - hanem az önzésével, és főleg a hazugságával kell majd elszámolnia.

Lehet, hogy nyomorogni fog.

A karma nem a szerepjátszást „jutalmazza", hanem a valódi motívumot. A szerepjátszás - ami rendszerint nemcsak kifelé, hanem befelé is történik: csakis az igazságtalanságot, és a botrányt növeli a világban. Az Evangéliumban a képmutatás a legfőbb vétek, s egyik oka annak, hogy az emberiség a vesztébe (Utolsó Ítélet) rohan.

Jótékonyság - krisztusi értelemben - csak egy van: ha az ember odaadja mindenét.

A gazdag embernek ezt tanácsolja.

Tudjuk, mi a válasz. Elsomfordál.

Müller Péter

The Bird or the Woman?

Once upon a time, there was a bird. He was adorned with perfect wings and with glossy, colorful feathers. He was a creature made to fly about freely in the sky, bringing joy to everyone who saw him.

One day, a woman saw this bird and fell in love with him. She watched his flight, her mouth wide in amazement, her heart pounding, her eyes shining with excitement. She invited the bird to fly with her, and the two traveled across the sky in perfect harmony. She admired and venerated and celebrated that bird.

But then she thought: He might want to visit far-off mountains! And she was afraid that she would never feel the same way about the other bird. And she felt envy, envy for the bird's ability to fly.

And she felt alone.

And her thought: "I'm going to set a trap. The next time the bird appears, he will never leave again."

The bird, who was also in love, returned the following day, fell into the trap and was put in a cage.

She looked at the bird every day. There he was, the object of her passion, and she showed him to her friends, who said: "Now you have everything you could possibly want."

However, a strange transformation began to take place; now that she had the bird and no longer needed to woo him, she began to lose interest.

The bird, unable to fly and express the true meaning of his life, began to waste away and his feathers began to lose their gloss; he grew ugly; and the woman no longer paid any attention, except by feeding him and cleaning out his cage.

One day, the bird died. The woman felt terribly sad and spent all her time thinking about him. But she did not remember the cage, she thought only of the day when she had seen him for the first time, flying contently amongst the clouds.

If she had looked more deeply into herself, she would have realized that what had trilled her about the bird was his freedom, the energy of his wings in motion, not his physical body.

Without the bird, her life too lost all meaning, and Death came knocking at her door. "Why have you come?" she asked Death. "So that you can fly once more with him across the sky," Death replied.

"If you had allowed him to come and go, you would have loved and admired him even more; alas, you now need me in order to find him again."

BXL- BE

A belgák olyanok, mintha egy eltévedt mediterrán nép lennének: szeretnek jól élni, jókat enni, de az utcáik sokszor piszkosak, a bürokrácia pedig átláthatatlan.

(NL)

Monatsspruch für den September

Wo Euer Schatz ist, da ist Euer Herz. (Lk 12, 34)

Dankbarkeit vor unbefriedigter Erwartung
Vertrauen vor Sorge
Hoffnung vor Angst
Offenheit vor Abgrenzung

Non est currentis

Alice később sehogyan sem tudta felidézni azt a pillanatot, amikor futásnak eredtek. Csak arra emlékezett, amint kéz a kézben rohannak, és a Fekete Királynő olyan sebesen szedte a lábát, hogy alig tudott lépést tartani vele, de a Királynő egyre csak azt kiáltozta:

- Gyorsabban! - és Alice érezte, hogy képtelen ennél gyorsabban szaladni, bár lélegzethez már nem jutott, hogy ezt meg is mondja.

A dologban az volt a legkülönösebb, hogy a sok fa és minden egyéb körülöttük végig egy helyben maradt: bármilyen sebesen száguldottak, nem hagytak maguk mögött semmit. "Vajon ezek mind velünk együtt rohannak?" - töprengett magában szegény, megzavart Alice. És mintha a Királynő megsejtette volna, hogy mire gondol, rákiáltott:

- Gyorsabban! Ne próbálj beszélni!

Alice-nek persze eszébe sem jutott ilyesmi. Úgy érezte, soha életében nem lesz képes többé megszólalni, úgy elfulladt a lélegzete, de a Királynő egyre csak sürgette:

- Gyorsabban! Gyorsabban! - és vonszolta magával.

- Nemsokára odaérünk? - kérdezte végül Alice lihegve.

- Nemsokára? - ismételte a Királynő. - Hiszen már tíz perce elhagytuk! Gyorsabban!

Azután egy darabig megint némán száguldottak, csak a szél fütyült Alice fülében, és úgy érezte, mindjárt letépi a haját a fejéről.

- Gyerünk! Gyerünk! - kiáltotta a Királynő. - Gyorsabban! Gyorsabban! - és már olyan sebesen futottak, hogy szinte úsztak a levegőben, a lábuk alig érintette a talajt, míg végül, épp amikor Alice teljesen kimerült, hirtelen megálltak. A kislány lehuppant a fűbe, szédelgett, levegő után kapkodott.

A Királynő egy fa törzsének támasztotta, és gyöngéden így szólt hozzá:

- Most pihenhetsz egy keveset.

Alice meglepődve körülnézett.

- De hiszen egész idő alatt itt voltunk, ennek a fának a tövében! Minden ugyanolyan, mint azelőtt!

- Hát persze - felelte a Királynő. - Miért, milyen legyen?

- A mi országunkban - mondta Alice még mindig lihegve -, ha az ember ilyen sokáig ilyen gyorsan szalad, mint mi az előbb, akkor rendszerint egy másik helyre jut.

- Lassú egy ország lehet - mondta a Királynő. - Minálunk, ha teljes erődből rohansz, az épp csak arra elég, hogy egy helyben maradj. Ha máshová akarsz jutni, legalább kétszer olyan gyorsan kell futnod!

(Lewis Carroll: Alice Tükörországban)

How the light gets in

ANTHEM

The birds they sang
at the break of day
Start again
I heard them say
Don't dwell on what
has passed away
or what is yet to be.

Ah the wars they will
be fought again
The holy dove
She will be caught again
bought and sold
and bought again
the dove is never free.

Ring the bells that still can ring
Forget your perfect offering
There is a crack in everything
That's how the light gets in.

We asked for signs
the signs were sent:
the birth betrayed
the marriage spent
Yeah the widowhood
of every government --
signs for all to see.

I can't run no more
with that lawless crowd
while the killers in high places
say their prayers out loud.
But they've summoned, they've summoned up
a thundercloud
and they're going to hear from me.

Ring the bells that still can ring ...

You can add up the parts
but you won't have the sum
You can strike up the march,
there is no drum
Every heart, every heart
to love will come
but like a refugee.

Ring the bells that still can ring
Forget your perfect offering
There is a crack, a crack in everything
That's how the light gets in.

Ring the bells that still can ring
Forget your perfect offering
There is a crack, a crack in everything
That's how the light gets in.
That's how the light gets in.
That's how the light gets in.

Leonard Cohen

Balatoni eszkimó

Volt egy nevetséges, néha kissé idegesítő mondása, induláskor mondta, a köszönés után, eleinte zavart, mert megalázónak és keserűnek találtam, de később rájöttem, hogy épp ellenkezőleg, szeretet van benne, finomság és bölcsesség, ráadásul benne van a család, a saját múltunk elfogadása, hiszen ezt mondta apám mindig, ha a szülői házból elindultam valahová, ezt, mert neki is ezt mondta az apja mindig, ha ő elindult a szülői házból, ha ütnek, álljad, szóval a köszönés után ezt kell majd nekem is mondani, ha a fiam a családból elmegy, és itt szeretettel nevetni kell- mert a sors ilyen, csak távozáskor, valaminek a végén érezzük, mennyire összetartozunk-, szóval, fiam, ha ütnek, álljad, hamarabb szabadulsz.

(Grecsó Krisztián)

Babette

Mindig buktam a meteorológusokra... mintha űrhajósokat kereszteztek volna a jósokkal!

Thy will be done

"Thy will be done, in earth as it is in heaven"

The prayer follows with an expression of hope for God's will to be done. Some see the expression of hope as an addendum to assert a request for earth to be under direct and manifest divine command. Others see it as a call on people to submit to God and his teachings. In the Gospels, these requests have the added clarification in earth, as it is in heaven, an ambiguous phrase in Greek which can either be a simile (i.e., make earth like heaven), or a couple (i.e., both in heaven and earth), though simile is the most significant common interpretation.

Túl messzi tengeren

Felség! Valóban
Koronád legszebb gyémántja Velsz!