Kis gyönge szénczinegének látszott, de feketepárducz rugalmassága s
ereje volt. Emlegetik sokféle kézfogását. Volt olyan kéznyújtása, mintha
bársony kis czicza helyezkednék el. Tudott nedvesen tüzelő, gödör-szerű
tenyeret férfi-kézbe simítni, szerelem-igérőt. Tudott baráti kezet
szorítni: ne félj, veled vagyok. S néha e lágy finom marok, ha bűntetni
kívánt, mint aczél kapocs zárúlt, hogy a csontok ropogtak.
Ha volna fehér liliom csokrom, nem az ő sírjára vinném. Helyezzünk
gondolatban emlékjelére egy szál égő piros rózsát, ennyi megilleti.
Psyché
