2009. december 29., kedd
"Hol vannak a férfiak?"
Alapvetően a nő azt várja el a férfitól, hogy változtassa meg az életét: amikor húszéves, vigye el az anyjától, negyvenévesen a férjétől. A nő a férfiban mindig a hátterét, a potenciált nézi, a férfi viszont csak a nőt. A nő, ha birtokon belülre kerül, azonnal meg akarja változtatni a pasit, aki viszont attól sértődik meg, ha a nő megváltozik.
Azért nehéz manapság együtt élni, mert az elmúlt száz év arról szólt, hogy éljük ki a vágyainkat. Pedig nem minden vágyat kell kiélni. Ha a lelkünk elmagányosodott beton, és végre kinőtt belőle egy gaz, nem biztos, hogy azt gondozni kell. Azon kellene dolgozni, hogy a lelkünk ne legyen elmagányosodott beton.
A férfinak azért nehéz egy nővel, mert a nő őszinteséget követel, de ha szembesül azzal, hogy illúziókra alapozta az életét, onnantól vége.
...
A férfi és női szerepeket ma a média sugalmazza, és a kínálatban nincsenek megélhető férfiszerepek. Csak hősök vannak, meg hazardőrök, meg batmenek meg győzikék- aprópénzért megvehető pozíciók, látszatéletek. Ez a világ nem a férfiaknak van kitalálva.
Lovasi András
2009. december 28., hétfő
Advices for New Year. and for Christmas. and anyway.
2. When in doubt, just take the next small step.
3. Life is too short to waste time hating anyone.
4. Your job won't take care of you when you are sick. Your friends and parents will. Stay in touch.
5. Pay off your credit cards every months.
6. You don't have to win every argument. Agree to disagree.
7. Cry with someone. It's more healing than crying alone.
8. It's OK to get angry with God. He can take it.
9. Save for retirement starting with your first paycheck.
10. When it comes to chocolate, resistance is futile.
11. Make peace with your past so it won't screw up the present.
12. It's OK to let your children see you cry.
13. Don't compare your life to other's. You have no idea what their journey is all about.
14. If a relationship has to be a secret, you shouldn't be in it.
15. Everything can be changed in a blink of an eye. But don't worry: God never blinks.
16. Take a deep breath. It calms the mind.
17. Get rid of anything that is not useful, beautiful or joyful.
18. Whatever doesn't kill you it really makes you stronger.
19. It's never too late to have a happy childhood. But the second is up to you and noone else.
20. When it comes to going after what you love in life, don't take NO for an answer.
21. Burn candles, use the nice sheets, wear the fancy lingerie. Don't save it for a special occassion. Today is special.
22. Over prepare, then go with the flow.
23. Be eccentric now. Don't wait for the old age to wear purple.
24. The most important sex organ is the brain.
25. No one is in charge of your happiness but you.
26. Frame every so-called disaster with there words: "In 5 years, will this matter?"
27. Always choose life.
28. Forgive everyone everything.
29. What other people think of you is none of your business...
30. Time heals almost everything. Give time, time.
31. However good or bad the situation is, it will change.
32. Don't take yourself so seriously. No one else does.
33. Believe in miracles.
34. God loves you because of who God is, not because of anything you did or you didn't do.
35. Don't audit life. Show up and take the most of it now.
36. Growing old beats the alternative--- dying young.
37. Your children get only one childhood.
38. All that truly matters at the end is that you loved.
39. Get outside every day. Miracles are waiting everywhere.
40. If we all threw our problems in a pile and saw everyone's elses, we would grab ours back.
41. Envy is a waste of time. You already have all what you need.
42. The best is yet to come.
43. No matter, how you feel, get up, dress up and show up.
44. Yield.
45. Life isn't tied with a bow, but it is still a gift.
2009. december 9., szerda
Rózsák, hernyók és pillangók.
Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.
Exupéry
Gloomy Sunday
Sunday is gloomy
My hours are slumberless
Dearest the shadows
I live with are numberless
Little white flowers
Will never awaken you
Not where the black coach
Of sorrow has taken you
Angels have no thought
Of ever returning you
Would they be angry
If I thought of joining you
Gloomy Sunday
Sunday is gloomy
With shadows I spend it all
My heart and I have decided
To end it all
Soon there'll be flowers and prayers
That are said I know
But let them not weep
Let them know
That I'm glad to go
Death is no dream
For in death I'm caressing you
With the last breath of my soul
I'll be blessing you
Gloomy Sunday
Dreaming
I was only dreaming
I wake and I find you asleep
In the deep of my heart dear
Darling I hope
That my dream never haunted you
My heart is telling you
How much I wanted you
Gloomy Sunday
Gloomy Sunday
2009. november 22., vasárnap
Á la recherche
(A.S. Exupéry: Le petit prince)
Exupéry: Citadella
LIV.
Már beszéltem neked az imádságról, amely Isten hallgatása következtében a szeretet cselekedete. Ha meglelted volna Istent, immár elnyerve végleges alakodat, Őbenne élnél tovább. És akkor miért növekednél, hogy legyél? Tehát amikor ez az ember a lány fölé hajolt, aki, tökéletesen menthetetlenül, úgy be volt falazva büszkeségébe, mint hármas bástyasor közepébe, kétségbeesetten panaszolta az emberek sorsát: ,,Uram - mondotta -, értem és várom a könnyeket. Olyanok, mint az eső, feloldódik bennük a vihar fenyegetése, a könny a kevélység enyhülése, megadott bűnbocsánat. Oldódjon hát fel és sírjon ez a lány is, én megbocsátok neki. De mint a vad, amely foggal-karommal védekezik teremtett világod igazságtalansága ellen, képtelen nem hazudni.''
Sajnálta a lányt, hogy ennyire retteg tőle. És így beszélt Istenhez, az emberekről szólván: ,,Egyszer s mindenkorra megrémítetted őket teremtett világod fogaival, töviseivel, karmaival, kígyómérgeivel, szúrós kagylóhéjaival, tövisbokraival. Időre van szükség, hogy megnyugtasd őket, és visszatérjenek.'' És jól tudta, hogy az a hazudozó lány milyen távol van, mennyire el van veszve, és milyen rengeteget kellene gyalogolnia, hogy vissza tudjon térni!
És szánta az embereket, mert olyan roppant, felismerhetetlen távolságok rejlenek bennük.
Egyesek csodálkoztak az undorító szabadságok iránt tanúsított elnézése miatt. Ő azonban jól tudta, hogy egyáltalán nincs benne semmiféle elnézés. De, mondotta: ,,Uram, én nem bírónak vagyok itt.'' Vannak korok és emberek az ítéletre, és engem is szólíthatnak egyszer, hogy eljátsszam ezt a szerepet másokkal szemben. De amikor én felszedtem ezt a lányt, mert félt, nem azért tettem, hogy szigorú legyek vele szemben. Ki látott olyan életmentőt, aki visszadobta a tengerbe a megmentettet, mert méltatlannak ítélte? Először megmented, habozás nélkül, mert nem őt mented meg, hanem rajta keresztül Istent. Csak aztán lehetsz szigorú. Ezért előbb a halálraítéltet is meggyógyítod, ha beteg, mert megengedtetett ugyan megbüntetned az embert az ő testében, de az nem, hogy megvessed az ember testét.
És azoknak, akik így beszélnek: ,,Mi célod e cselekedeteddel, hiszen oly kevés remény van a megmentésére?'' - azt válaszolom, hogy valamely emberi kultúra alapja sem találmányainak a felhasználása, hanem kizárólag a feltalálásban tanúsított buzgalma. És orvosodtól se kívánd, hogy betege rangjával igazolja beavatkozását. Mindenekelőtt a cselekvés a fontos, a célok ugyanis csak látszólagosak, önkényes állomások, és magad sem tudod, hová mész. Az egyik hegygerinc után másik következik. És túl ezen az emberen valami más az, amit megmentesz, azért teszed, mert így diktálja a lelkiismereted. Ha viszont kifizetődő cél érdekében cselekszel, és előzőleg mintegy szerződésileg kikötöd, mivel fizessenek érte, kalmár vagy, nem ember.
Nem tudhatsz előre semmit az egyes állomásokról, ezek csak szavakban léteznek. Egyedül az iránynak van jelentősége. Az a fontos, hogy haladj valami felé, nem pedig az, hogy meg is érkezz, mert úgysem érkezünk meg soha sehová, csak halálunkban.
Szabadosságát hát szorongásnak és elkeseredésnek tekintettem. Mert ha mindent ki engedsz siklani kezeid közül, az annyit jelent, hogy lemondtál a megragadásról. A szabadosság csupán a létről való lemondás. És elkeseredsz, mert e kincsek lassanként elpusztulnak, elkopnak. A virág elhervad ugyan, de maggá lesz érted, te azonban, aki a virágot másnak, nem holmi átmenetnek képzelted, keseregsz miatta. Mert mondom neked: a megtelepedett ember nem az, aki szerelemmel szereti a lányt, majd elveszi, asszonyává teszi, ringatja gyermekét, emberré neveli, aztán, megvénülvén, bölcsességet áraszt maga körül, és ily módon folyvást előre halad, hanem az, aki szeretne megállapodni az asszonyban, és úgy élvezni őt, mint valami páratlan költeményt vagy összegyűjtött készletet; az ilyen ember azonban hamarosan rádöbben mindennek a hívságos voltára: a földön semmi sem kimeríthetetlen tartály, a hegycsúcsról megpillantott táj csupán győzelmes erőfeszítésed eredménye.
Ilyenkor aztán eltaszítja magától a feleségét, vagy pedig kiábrándulva belőle az választ magának új szeretőt. De mindezért egyedül életvitelük hívságos volta a felelős. Mert szeretni csupán az asszonyon keresztül lehet, nem pedig magát az asszonyt. A költeményen keresztül, és nem a költeményt. A hegycsúcsról megpillantott tájon keresztül. A szabadosság abból a szorongásból születik, hogy nem sikerül igazán lennünk. Akit álmatlanság gyötör, ide-oda forog fekhelyén, keresi a párna még hűvös csücskét. De jóformán még meg sem lelte, máris langyosnak találja, elutasítónak. Erre másutt keres valami tartós enyhülést. Csakhogy ilyen nincsen, mert alig nyúl hozzá, máris elpazarlódott a készlet.
Így van ez azzal a férfival vagy asszonnyal, aki csupán az emberek ürességét vette észre, mert az emberek valóban üresek, ha nem Istenre táruló ablakok vagy padlásnyílások. A közönséges szeretetben ezért szereted azt, aki menekül előled, különben jóllakat és undort kelt benned a kielégülés. Jól tudják ezt a táncosnők, akik szerelmet játszanak előttem.
Egyszóval szerettem volna embert faragni abból a lányból, aki végigfosztogatta a világot, de közben bogánccsal táplálkozott, mert igazi gyümölcsöt csak a gyümölcsön keresztül lelhetünk, és senki sem képes érzelmeket kelteni benned, ha egyszer kiismered a játékát, ha csak játékot kérsz tőle.
Csak akkor indít szerelemre, amikor megszűnsz remélni tőle. Vagy amikor már nem egyéb, mint kép, eltévedt bárány, gyenge gyermek, vagy a rémült rókafi, amelyik belemar az ujjadba, amikor élelmet adsz neki. De vajon haragudni fogsz-e rá azért, hogy rémületbe és gyűlöletbe sáncolja el magát? Sértésnek tekintesz-e egy-egy mozdulatot vagy szót, ha elég megfeledkezned a szavakról és a szavak hordozta üres értelemről, s máris Istenre lelsz rajtuk keresztül?
Persze én vagyok az első, aki leüttetem a bűnös fejét, ha így határozott bíróságom, ha engemet ér a sértés. De a csapdában kínlódó rókának túlságosan felette állok, nem azért, hogy megbocsássak neki, hiszen semmi megbocsátani való sincsen abban a magasságban, melyben egyedüllétre ítélem magamat, hanem azért, hogy féktelen vonításán túl ne halljam reménytelen kétségbeesését.
Ezért lehetséges, hogy hiába szebb, tökéletesebb és nagylelkűbb az az asszony, mégis messzebbről mutatja neked Istent. Nincs mit megnyugtatnod, összefognod, egyesítened benne. És ha azt kéri tőled, hogy csak vele foglalkozz, és zárkózz be szerelmébe, az olyan, mintha azt kívánná, hogy válj vele kétszemélyes önzéssé: ezt, helytelenül, a szerelem világosságának nevezik, holott nem egyéb, csupán terméketlen tűzvész, telt csűrök kirablása.
Én nem azért gyűjtöttem készleteimet, hogy egyetlen asszonyba zárjam be őket, s aztán gyönyörködjem bennük.
Ezért becstelenségében, hazudozásával és félrelépéseivel többre ösztönzött, szívemnek több forrását nyitotta meg, és arra kényszerítve, hogy abban a csendben éljek, amely az igazi szerelem jele, ízleltette meg velem az örökkévalóságot.
Mert van ideje az ítélkezésnek. De van ideje a megvalósulásnak is...
Szólok neked a meghallgatásról. Ha megnyitod kapudat a csavargó előtt, ő pedig eléd telepszik, ne vesd szemére, hogy nem más. Ne ítéld meg. Mert mindenek előtt arra éhezett, hogy legyen valahol, valakinél, a maga darabosságával, emlékbatyujával, nehéz lélegzetével, sarokba állított vándorbotjával. Arra, hogy ott lehessen arcod melegében és békéjében, ne legyen vele más, csak a múltja, amit most senki sem kér számon, és minden immár levetkezett fogyatékosságával. Mankójával, amelyről többé nem is vesz tudomást, hiszen nem azt kéred tőle, hogy perdüljön táncra. És akkor megnyugszik, és amit öntesz neki, a tejet megissza, amit törsz neki, a kenyeret megeszi, a mosoly pedig, amelyet ráderítesz, olyan lágy- meleg köpönyeggé lesz, mint a nap a vak számára.
És azzal az ürüggyel, hogy méltatlan rá, miért gondolod, hogy lealacsonyítana, ha rámosolyognál?
2009. november 16., hétfő
Rosen zu verpflanzen
Diese arme Sträuchlein in ihren Fässchen sind ein Sinnbild für die Wandertätigkeit ihres Herren, der sich immer eine Tür offenliess, um verschwinden zu können, wenn die Dinge brenzlig wurden. So war das früher mit all seinen Beziehungen, es kam ein Punkt, da packter er schnell seine Wäsche ein und verschwand und karrte seine Fässchen zu einem anderen Ziel.
"Ich glaube, hier werden wir lange bleiben, es ist an der Zeit, meine Rosen in den Garten zu pflanzen."
(Allende)
2009. november 11., szerda
Weöres S.: Haláltánc
Answer on the ancient question
- I'm born to dance.
(part of the conversation with a Belgian philosophy student)
2009. november 10., kedd
La vache qui rit--- helyett MACISAJT
(Csermely Péter)
Köszönöm, Judit!
vont hangszerén lázam, házam, hazám,
almom-álmom, lovacskám, csengős szánom,
és dal a számon, mit kérnek majd számon: –
nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem győz le ellenség, rangomra törvén,
sem haditörvény.
Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
de én itt állok az ikes igékkel.
Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
a hangutánzó szók utánam szállnak,
mint sustorgó füzesbe font utak
fölött alkonykor krúgató ludak,
s minden szavamban százszor látom orcád,
bús Magyarország.
2009. november 4., szerda
It is not only a modest opinion, but fact, fact, fact!
azokról a dolgokról, mit mind a ketten ismerünk
És tanultunk egy verset is és most már kívülről tudom
ha hideg van és hull a hó, én mindig ezt dúdolgatom!
2009. november 3., kedd
Mon amour, mon ami
Par Virginie Ledoyen, dans le "8 femmes":
2009. október 20., kedd
Always with Me
Somewhere, a voice calls, in the depths of my heart
May I always be dreaming, the dreams that move my heart
So many tears of sadness, uncountable through and through
I know on the other side of them I'll find you
Everytime we fall down to the ground we look up to the blue sky above
We wake to it's blueness, as for the first time
Though the road is long and lonely and the end far away, out of sight
I can with these two arms embrace the light
As I bid farewell my heart stops, in tenderness I feel
My silent empty body begins to listen to what is real
The wonder of living, the wonder of dying
The wind, town, and flowers, we all dance one unity
Somewhere a voice calls in the depths of my heart
keep dreaming your dreams, don't ever let them part
Why speak of all your sadness or of life's painfull woes
Instead let the same lips sing a gentle song for you
The whispering voice, we never want to forget,
in each passing memory always there to guide you
When a miror has been broken, shattered pieces scattered on the ground
Glimpses of new life, reflected all around
Window of beginning, stillness, new light of the dawn
Let my silent, empty body be filled and reborn
No need to search outside, nor sail across the sea
Cause here shining inside me, it's right here inside me
I've found a brightness, it's always with me
2009. október 7., szerda
Self-determination
A pénzért, a dicsőségért vagy egyszerűen csak azért, mert szórakoztatott? Mit akartam azon a péntek reggelen, mikor ötvenegy évvel ezelőtt, 1907. szeptember 6-án, kiléptem ott szemben a pályaudvar épületéből? Cselekedeteket, mozdulatokat, aprólékosan pontos napirendet írtam elő magamnak, attól a pillanattól fogva, hogy a városba tettem a lábam, bonyolult táncfigurát terveztem, amelyben én voltam a szólótáncos és a balettmester egy személyben; a statisztéria és a kulisszák ingyen álltak a rendelkezésemre.
(Heinrich Böll: Biliárd fél 10-kor)
2009. október 4., vasárnap
Szembe fordított tükrök
(W.S.)
Hogy is korlátozhatjuk be magunkat ennyire, hogy azt hisszük, az időtől függ bármi boldogság, vagy az konzervál vagy biztosít bármit is...?
A pillanatok azok. Csak ennyi.
2009. október 1., csütörtök
Cendrillon
Est la plus jolie des enfants
Son bel amant,
le prince charmant
La prend sur son cheval blanc
Elle oublie le temps
Dans son palais d'argent
Pour ne pas voir qu'un nouveau
jour se lève
Elle ferme les yeux
et dans ses rêves
Elle part
Jolie petite histoire
Cendrillon pour ses trente ans
Est la plus triste des mamans
Le prince charmant
a foutu l'camp
Avec la belle au bois dormant
Elle a vu cent chevaux blancs
Loin d'elle emmener
ses enfants
Elle commence à boire
A traîner dans les bars
Emmitouflée dans son cafard
Maintenant elle fait le trottoir
Elle part
Jolie petite histoire
Dix ans de cette vie ont suffi
A la changer en junkie
Et dans un sommeil infini
Cendrillon voit finir sa vie
Les lumières dansent
Dans l'ambulance
Mais elle tue sa dernière chance
Tout ça n'a plus d'importance
Elle part
Fin de l'histoire
Notre père qui êtes si vieux
As tu vraiment fait de
ton mieux
Car sur la terre et dans
les cieux
Tes anges n'aiment pas
devenir vieux
2009. szeptember 14., hétfő
2009. szeptember 13., vasárnap
A harmadik torony
A Szent Márk téren a világ közepén érzed magad, és Rómában több helyen is, és Párizsban a Place de l'Operán. Londonban nincsen közepe a világnak, pedig London a legnagyobb város és a legnagyobb nép fővárosa, mégis valahogy kint van a világ perifériáin, és nem középpont, nincs Szent Márk tere, Valéry Larbaud joggal beszélhet London falusias magányáról. Aki a Szent Márk téren sétál, tudja, hogy sétálása által valahogy funkciót tölt be, ott van, a Szent Márk téren, a világ közepén, és hagyja, hogy a világ körülötte keringjen.
Szerb Antal
Korongvilág törvényei
Nem az a baj. A baj az, hogy nincs belőle annyi, amennyinek lennie kellene. A Láthatatlan Egyetem Könyvtárában... nagy halmokban tárolt misztikusabb szövegek szerint a teljes valaha teremtetett eredeti valóság legalább kilenctizede a multiverzumon kívül található, s mivel a multiverzum, természetéből adódóan, hiánytalanul magában foglal minden létezőt, ez némi megerőltetést jelent a dolgok számára.
Avilágegyetemek határain kívül lelhetőek fel a nyersvalóságok, a lehetett-volnák, a lehetségesek, a sosemvoltak, a vad ötletek, mind folyton keletkezőben és megsemmisülőben, kaotikusan, akár az elemek a forrongó szupernovákban.
És néha-néha, ahol a világok falai egy kissé elvékonyodnak, képesek beszivárogni.
És a valóság kiszivárog.
A hatás olyan, mint azoké a mélytengeri forró vizű gejzíreké, amelyek körül a különös tengerfenéki lények elegendő hőt és élelmet találnak a létezés röpke, parányi oázisának létrehozásához olyan környezetben, ahol egyáltalán semmilyen életnek nem szabadnak lennie.
2009. szeptember 11., péntek
Kárpátia - Ballada
Kettő madár száll az égen,
Egyik nappal, másik éjjel.
A lány fecske verőfényben,
Fiú karvaly éj sötétben.
Elátkozott két madárka,
Egymást csak egy percig látja,
Amint hold a napot váltja,
Átváltozik ő s a párja.
Fecske suhan szelek hátán
Aranygyűrű csillog lábán.
Irigy varjak megtámadják.
Szép gyűrűjét elragadják.
Zuhan, szárnya eget szántja,
Szalad kedvese utána,
Egy-egy tollát elhullajtva,
Párjának utat mutatja.
A legény nyomát követi,
Dráva vizében megleli,
Reszkető testét kiveszi,
Fehér ingébe tekeri.
Nap szárítja csapzott tollát,
Nézi szíve választottját.
Megesküszik földre, égre,
Halálba is elmegy érte.
Borostyánok és vadrózsák,
Lassan testük körbefonják.
A szerelmük mégsem halott,
Tiszta lelkük szárnyra kapott.
Az eszéki harang hangja,
Azóta is azt kongatja,
Egymásé lett két madárka,
Nem fog rajtuk senki átka.
2009. szeptember 10., csütörtök
Death at a funeral - Sterben für Anfänger
Love our time today!
2009. szeptember 8., kedd
Richtige Entscheidungen treffen- laut NZZ
2. Misstrauen Sie Ihrem Urteil
3. Hüten Sie sich vor bedeutungsloser Information
4. Trauern Sie nicht Verlusten nach
5. Vertrauen Sie Ihren Instinkten
6. Achten Sie auf Ihre Gefühle
7. Entziehen Sie sich dem Gruppendruck
8. Betrachten Sie die Dinge aus unterschiedlichen Perspektiven
9. Begrenzen Sie Ihre Auswahl
10. Lassen Sie andere für sich entscheiden
2009. szeptember 7., hétfő
Tejüveg
(Márai)
2009. szeptember 6., vasárnap
Menekülés a magányból
|
|
|
|
* |
|
|
|
|
* |
|
|
|
|
* |
|
|
|
| Jegenyék, zöld, zöld szökőkútjaim, |
(http://www.olvasoliget.hu/
A Margitszigeten saját verseit szavalta ma Csoóri Sándor. Köszönöm!!!)
2009. augusztus 30., vasárnap
Újra és újra... mi az önzetlenség?
A jótékonyságról Jézusnak roppant kritikus véleménye van. Képmutatásnak tartja, s azt mondja, ha adsz, nem tudja a te bal kezed, hogy mit tesz a jobb.
A csodálatos apokrif „Tamás Evangéliumában" pedig még keményebben fogalmaz: aki alamizsnát ad, bűnt követ el.
Ugyanis aki valóban lélekből ad, nem tudja, hogy adott.
Nem tartja „övének", amit odaad. Az nem „alamizsnát" ad - hanem egyszerűen, odaadja azt, ami a másiknak jobban kell, mint neki.
Nem tartja adásnak, amit tett.
Aki azonban másfelé sandít, aki jó pontokat gyűjt, aki önmagát ezért megdicséri és ha pénzt adott, annak minden fillérjére emlékszik, az karmikus értelemben - nem adott semmit. Egy álvallásos befektetést csinált, azzal, hogy az Isten majd busásan megfizeti.
Lényegében - bármennyit is adott - becsapta a sorsot.
Az ilyen „jótett" visszahatása nem az lesz, hogy a pénzt, amit kapott, később, talán a következő életében, kamatostól visszakapja majd - hanem az önzésével, és főleg a hazugságával kell majd elszámolnia.
Lehet, hogy nyomorogni fog.
A karma nem a szerepjátszást „jutalmazza", hanem a valódi motívumot. A szerepjátszás - ami rendszerint nemcsak kifelé, hanem befelé is történik: csakis az igazságtalanságot, és a botrányt növeli a világban. Az Evangéliumban a képmutatás a legfőbb vétek, s egyik oka annak, hogy az emberiség a vesztébe (Utolsó Ítélet) rohan.
Jótékonyság - krisztusi értelemben - csak egy van: ha az ember odaadja mindenét.
A gazdag embernek ezt tanácsolja.
Tudjuk, mi a válasz. Elsomfordál.
Müller Péter
The Bird or the Woman?
One day, a woman saw this bird and fell in love with him. She watched his flight, her mouth wide in amazement, her heart pounding, her eyes shining with excitement. She invited the bird to fly with her, and the two traveled across the sky in perfect harmony. She admired and venerated and celebrated that bird.
But then she thought: He might want to visit far-off mountains! And she was afraid that she would never feel the same way about the other bird. And she felt envy, envy for the bird's ability to fly.
And she felt alone.
And her thought: "I'm going to set a trap. The next time the bird appears, he will never leave again."
The bird, who was also in love, returned the following day, fell into the trap and was put in a cage.
She looked at the bird every day. There he was, the object of her passion, and she showed him to her friends, who said: "Now you have everything you could possibly want."
However, a strange transformation began to take place; now that she had the bird and no longer needed to woo him, she began to lose interest.
The bird, unable to fly and express the true meaning of his life, began to waste away and his feathers began to lose their gloss; he grew ugly; and the woman no longer paid any attention, except by feeding him and cleaning out his cage.
One day, the bird died. The woman felt terribly sad and spent all her time thinking about him. But she did not remember the cage, she thought only of the day when she had seen him for the first time, flying contently amongst the clouds.
If she had looked more deeply into herself, she would have realized that what had trilled her about the bird was his freedom, the energy of his wings in motion, not his physical body.
Without the bird, her life too lost all meaning, and Death came knocking at her door. "Why have you come?" she asked Death. "So that you can fly once more with him across the sky," Death replied.
"If you had allowed him to come and go, you would have loved and admired him even more; alas, you now need me in order to find him again."
2009. augusztus 25., kedd
BXL- BE
(NL)
2009. augusztus 24., hétfő
Monatsspruch für den September
Vertrauen vor Sorge
Hoffnung vor Angst
Offenheit vor Abgrenzung
2009. augusztus 18., kedd
Non est currentis
Alice később sehogyan sem tudta felidézni azt a pillanatot, amikor futásnak eredtek. Csak arra emlékezett, amint kéz a kézben rohannak, és a Fekete Királynő olyan sebesen szedte a lábát, hogy alig tudott lépést tartani vele, de a Királynő egyre csak azt kiáltozta:
- Gyorsabban! - és Alice érezte, hogy képtelen ennél gyorsabban szaladni, bár lélegzethez már nem jutott, hogy ezt meg is mondja.
A dologban az volt a legkülönösebb, hogy a sok fa és minden egyéb körülöttük végig egy helyben maradt: bármilyen sebesen száguldottak, nem hagytak maguk mögött semmit. "Vajon ezek mind velünk együtt rohannak?" - töprengett magában szegény, megzavart Alice. És mintha a Királynő megsejtette volna, hogy mire gondol, rákiáltott:
- Gyorsabban! Ne próbálj beszélni!
Alice-nek persze eszébe sem jutott ilyesmi. Úgy érezte, soha életében nem lesz képes többé megszólalni, úgy elfulladt a lélegzete, de a Királynő egyre csak sürgette:
- Gyorsabban! Gyorsabban! - és vonszolta magával.
- Nemsokára odaérünk? - kérdezte végül Alice lihegve.
- Nemsokára? - ismételte a Királynő. - Hiszen már tíz perce elhagytuk! Gyorsabban!
Azután egy darabig megint némán száguldottak, csak a szél fütyült Alice fülében, és úgy érezte, mindjárt letépi a haját a fejéről.
- Gyerünk! Gyerünk! - kiáltotta a Királynő. - Gyorsabban! Gyorsabban! - és már olyan sebesen futottak, hogy szinte úsztak a levegőben, a lábuk alig érintette a talajt, míg végül, épp amikor Alice teljesen kimerült, hirtelen megálltak. A kislány lehuppant a fűbe, szédelgett, levegő után kapkodott.
A Királynő egy fa törzsének támasztotta, és gyöngéden így szólt hozzá:
- Most pihenhetsz egy keveset.
Alice meglepődve körülnézett.
- De hiszen egész idő alatt itt voltunk, ennek a fának a tövében! Minden ugyanolyan, mint azelőtt!
- Hát persze - felelte a Királynő. - Miért, milyen legyen?
- A mi országunkban - mondta Alice még mindig lihegve -, ha az ember ilyen sokáig ilyen gyorsan szalad, mint mi az előbb, akkor rendszerint egy másik helyre jut.
- Lassú egy ország lehet - mondta a Királynő. - Minálunk, ha teljes erődből rohansz, az épp csak arra elég, hogy egy helyben maradj. Ha máshová akarsz jutni, legalább kétszer olyan gyorsan kell futnod!
(Lewis Carroll: Alice Tükörországban)
2009. augusztus 17., hétfő
How the light gets in
The birds they sang
at the break of day
Start again
I heard them say
Don't dwell on what
has passed away
or what is yet to be.
Ah the wars they will
be fought again
The holy dove
She will be caught again
bought and sold
and bought again
the dove is never free.
Ring the bells that still can ring
Forget your perfect offering
There is a crack in everything
That's how the light gets in.
We asked for signs
the signs were sent:
the birth betrayed
the marriage spent
Yeah the widowhood
of every government --
signs for all to see.
I can't run no more
with that lawless crowd
while the killers in high places
say their prayers out loud.
But they've summoned, they've summoned up
a thundercloud
and they're going to hear from me.
Ring the bells that still can ring ...
You can add up the parts
but you won't have the sum
You can strike up the march,
there is no drum
Every heart, every heart
to love will come
but like a refugee.
Ring the bells that still can ring
Forget your perfect offering
There is a crack, a crack in everything
That's how the light gets in.
Ring the bells that still can ring
Forget your perfect offering
There is a crack, a crack in everything
That's how the light gets in.
That's how the light gets in.
That's how the light gets in.
Leonard Cohen
Balatoni eszkimó
(Grecsó Krisztián)
2009. augusztus 11., kedd
Babette
2009. augusztus 10., hétfő
Thy will be done
"Thy will be done, in earth as it is in heaven"
The prayer follows with an expression of hope for God's will to be done. Some see the expression of hope as an addendum to assert a request for earth to be under direct and manifest divine command. Others see it as a call on people to submit to God and his teachings. In the Gospels, these requests have the added clarification in earth, as it is in heaven, an ambiguous phrase in Greek which can either be a simile (i.e., make earth like heaven), or a couple (i.e., both in heaven and earth), though simile is the most significant common interpretation.
2009. július 26., vasárnap
Szentháromság utáni hetedik vasárnap
Und hoffet auf ihn allezeit,
Den wird er wunderlich erhalten
In allem Kreuz und Traurigkeit.
Wer Gott, dem Allerhöchsten, traut,
Der hat auf keinen Sand gebaut.
2. Was helfen uns die schweren Sorgen?
Was hilft uns unser Weh und Ach?
Was hilft es, daß wir alle Morgen
Beseufzen unser Ungemach?
Wir machen unser Kreuz und Leid
Nur größer durch die Traurigkeit.
3. Man halte nur ein wenig stille
Und sei nur in sich selbst vergnügt,
Wie unsers Gottes Gnadenwille,
Wie sein' Allwissenheit es fügt.
Gott, der uns sich hat auserwählt,
Der weiß auch gar wohl, was uns fehlt.
Verricht das Deine nur getreu
Und trau des Himmels reichem Segen,
So wird er bei dir werden neu;
Denn welcher sine Zuversicht
Auf Gott setzt, den verläßt er nicht.
2009. július 25., szombat
A gyenge kapcsolatok ereje
Csermely Péter
2009. július 22., szerda
Az álom
Die Frau, die im Silo gefangen bleibt, warst auch du, gefangen in den Beschränkungen des Erwachsenlebens.
Die weibliche Natur ist ein Unglück, Tochter, es ist, als wären uns Steine an die Knöchel gebunden, wir können nicht fliegen.
Elhivatás
Aber auf mich hat er mit dem Finger gezeigt, um mich mit Zweifeln zu füllen.
I. Allende: Paula
2009. július 16., csütörtök
High School Memories
Átgyúrtuk életté
Idő komámmal
Ez üldögélést
Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske
...
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én
2009. július 15., szerda
Neben Wahnfried
Den Ewigen lebt nur, wer sich dem Ewigen weiht.
2009. július 7., kedd
Fütty
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
A vihar előtti villámlás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.
Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’
Te vagy a csókolatlan száj
A propellerrel borzolt táj
Az ökörsütő huszárok
A fényképező japánok
Te vagy a kocsiban a duda
A túróscsuszás Óbuda
A nedves mezők illata
Az egyetlen, ki megkapna
Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’
Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Szerelmesen zebrán szaladsz
Alkonyat lesz, ruhátlan
Megfürdünk a Dunában
2009. július 6., hétfő
Szvíthárt
Az eddig volt pár kontaktusnak mindig az lett veszte,
Hogy a nő foglalt volt, vagy a lakhelye volt messze.
Vagy a kigombolt nő hiába várta,
Hogy hazaérjen végre az ő hervadt Borvirága.
Most is ilyen gondok emésztgették halkan,
Hirtelen megjött a megoldás egy csajban,
Ki azt kérdezte: "Leülhetek?", felelte hogy "Persze!"
És szóba álltak reggelig, hogy milyen is a Temze.
Meg még csomó ország, hol ő ugyan még nem járt,
De mint tévékrumplis tudja, a világ
Pár folyó meg utca. Virágok, várak, álmos államok,
Elnyűtt emberektől nyüzsgő fölös állapot.
Ezt persze nem mondta ki, csak bólogatott bambán,
Nehogy a csaj rájöjjön, hogy nem ember a talpán,
Mert a szerelemnek titka, hogy a nő mindig hallja:
"Egyek vagyunk te meg én!"- Legyen, ha így akarja.
...
2009. július 5., vasárnap
Psalm 23
A psalm of David.
2 HE makes me lie down in green pastures,
HE leads me beside quiet waters,
3 HE restores my soul.
HE guides me in paths of righteousness
for HIS name's sake.
4 Even though I walk
through the valley of the shadow of death,
I will fear no evil,
for you are with me;
your rod and your staff,
they comfort me.
5 You prepare a table before me
in the presence of my enemies.
You anoint my head with oil;
my cup overflows.
6 Surely goodness and love will follow me
all the days of my life,
and I will dwell in the house of the LORD
forever.
3 esquimaux
Ecoutaient l’un d’eux qui sur son banjo
Rythmait le mortel ennui
Du pays du soleil de minuit.
‘Y a pas de soleil en Alaska
Woudji, woudji, woudji, wa, wa, wa.
Sur la banquise pas de mimosas
Pas de petits moutons sautant sur le gazon
Pas de rutabagas et pas de bouillons gras.
Houm, bala houm, bala houm, bala houm, ba la la
Houm, bala houm, bala houm, bala houm.
Sur le rivière de Lesse... parfait!
2009. július 1., szerda
A Láng
(Hamvas Béla: Karnevál)
2009. június 25., csütörtök
A teremtés dícsérete
Artur Rimbaud
2009. június 24., szerda
A szürkekabátos urak
(Michael Ende: Momo)
2009. június 16., kedd
Kincs
Kínok árnyékaiból,
kínok árnyékaiból
szólok hozzád Istenem.
Kín mar, sújt, temet,
józan eszemet
vak veszélyben,
láncos mélyben
ne hagyd elveszítenem.
Senki sem tör káromra,
senki sem tör káromra,
bensőm fordul ellenem.
Örök vihar ront,
nincs egy biztos pont
se mögöttem,
se fölöttem,
dög pusztít a lelkemen.
Törd meg kevélységemet,
törd meg kevélységemet,
mély megbánást adj nekem.
Nyársat nyeltem én,
derekam kemény:
mért nem szabad
súlyod alatt
meghajolnom, Istenem?
Száraz zokogás tipor,
száraz zokogás tipor
és a szemem könnytelen.
Utam hajlatán
ördög les reám,
vár nehezen:
a két kezem
tőrrel indul ellenem.
legyen meg akaratod,
ha vesznem kell,
jól legyen:
tán kárhozásom
áldás lesz máson –
de ha énrám
kincset bíztál,
ments meg immár, Istenem.
Weöres Sándor: Egybegyűjtött költemények- Köszöntő
A mai ember általában az ijedt aggodalomban él: „Mi jut nekem? Miről maradok le?” Ezért egész élete törtető hajszában telik. Jobb, ha lényegéből ez sugárzik: „Mit tudok adni?” Az ilyennek gondtalan, nyugodt, józan munkája folyton gyümölcsözik, jut belőle másnak is, magának is bőven; csekélység amit adni tud, de az a csekélység folyton megsokszorozódva tér őhozzá és másokhoz. Amíg az emberek egymás nélkül és egymás ellen kívánnak örülni, számtalan lemondásra és öncsonkításra kényszerülnek; mihelyt egymásban sokszorozzák örömeiket, nincs több okuk aszkézisre, mint a boldog szeretőknek.
2009. június 9., kedd
Good Omens
* ie., everybody
2009. május 28., csütörtök
Being aware
;-)
Jean-Claude VanDamme
Ágnes: Születésnapodra
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Föld lakói remeghetnek, hódolhatnak félelemnek
De te szilárd lábakon állj, s maradj meg mindig ilyennek
Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak
Ne vedd magadra, ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz
S, hogy tűzhajú kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél
Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz
Istenedhez, angyalodhoz, maradj hű...
2009. május 25., hétfő
Kauzalitás és teleológia
Ez azonban önmagában nem jelenti semmiféle világnézeti doktrína igazolását vagy cáfolatát. A fenti megállapításból ugyanis nem következik például az, hogy létezik az anyagi világon túl valamiféle transzcendens szellemi princípium, de azt sem, hogy ilyen nem létezhet. Mindössze azt jelenti, hogy az Univerzum viselkedése sokkal bonyolultabb, mint eddig hittük.
Azt sem lehet állítani, hogy a materialista világnézet a kauzalitást, míg a vallásos, idealista világnézet a teleológiai felfogást preferálja, hiszen erre is akadnak ellenpéldák.
A radikálisan marxista ideológia például a teleológia elvét követi, amikor azt állítja, hogy az emberi társadalom törvényszerűen és szükségszerűen a szocializmus és kommunizmus irányában fejlődik.
A hindu védánta bölcselet pedig – amely oly mértékben idealista, hogy az anyagi világ puszta létezését is kétségbe vonja – a kauzalitás elvét követi a karmáról szóló tanításával, amely szerint a jelenlegi sorsunkat a múltbeli cselekvéseink, a jövőbeli sorsunkat pedig a jelenlegi cselekvéseink következményei határozzák meg.
Héjjas István
2009. május 24., vasárnap
The Merovingian
Look there at that woman.
My God, just look at her... affecting everyone around her. So obvious, so bourgeois, so boring. But wait.
Watch.
You see, I have sent her a dessert... a very special dessert. I wrote it myself. It starts so simply each line of the program creating a new effect, just like poetry.
First a rush, heat. Her heart flutters. You can see it, Neo, yes? She does not understand why. Is it the wine? No. What is it then? What is the reason? And soon it does not matter. Soon the why and the reason are gone... and all that matters is the feeling itself.
And this is the nature of the universe. We struggle against it, we fight to deny it, but it is, of course, pretense. It is a lie. Beneath our poised appearance the truth is, we are completely out of control.
Causality. There is no escape from it. We are forever slaves to it. Our only hope, our only peace, is to understand it, to understand the why. "Why" is what separates us from them... you from me. "Why" is the only real source of power. Without it, you are powerless. And this is how you come to me, without why, without power. Another link in the chain.
(Matrix2)
2009. május 21., csütörtök
Átültetni a tudást
Hallgattam, fintorogtam és mentem vele epret szedni. Tízéves lehettem és nem érdekelt, mit kíván, mit magyaráz, vártam, legyünk túl a munkán és mehessek játszani, ez motoszkált bennem. Ilyen voltam és ilyen ma is minden kiskamasz, nem figyel a nyolcvannyolcat taposó dédire, alig várja, hogy szabaduljon. Aznap, nagy örömömre, nem ültünk le pihenni, így nem folytathatta. Amikor már a diófa is a levelét vesztette, ágynak esett, és egy délután újra elkezdte, mesébe szőtte, miért fontos a kérése.
"Az élő virág más. Ha figyelsz, megértesz és örökre tudni fogod, hogy a lényeg az átültethetőségben van. A virágok élete, ahogy az embereké is, véges. De az élők képesek a továbbadásra, alkalmasak az átültetésre. A tárgyak túlélnek minket, a művirágok tovább virulnak, mégis értéktelenebbek, őket nem lehet átültetni. Ezért szeretnék azon a napon művirágok helyett élőket, egy-két tő nefelejcset - mondta, hosszan hallgatott, hallgattam én is. - Tanuld meg, a szavak, a tettek, az, amit tudsz, mind átadható, éltethető, átültethető."
Értettem is, nem is, de a szavai máig megmaradtak. A betegágyán átültetett egy gondolatot, ami ennyi év után is él. Hajtása, hogy megtanultam, mennyire fontos az átültetés. Átültetni tudást, tapasztalatot, szeretetet, türelmet és a többit. Átültetni öregből, középkorúból a fiatalba és fordítva: gyerekből szülőbe, nagyszülőbe. Mert ez, láthatjuk, az embernél oda-vissza működik. S ez tanulható, tanítható, átültethető, akár a nefelejcs.
Bár való igaz, a megtévesztésig valódinak tűnő selyem virágcsodák tovább virulnak.
(Árvai Magdolna)
2009. május 17., vasárnap
Soundtrack of my life
Jacques Le Goff: Az értelmiség a középkorban
... Olyan természeti törvények felkutatását tűzte ki célul, melyek a vallásokon is túllépve lehetővé teszik, hogy minden egyes emberben Isten fiát ismerhessük fel. Humanizmusa eljutott a toleranciáig, és szemben azokkal, akik megosztani igyekeztek az embereket, ő azt kereste, ami egyesíthetné őket, emlékezve, hogy <<sok ház vagyon az Atyának városában>>. "
2009. május 11., hétfő
XV. zsoltár
És meg nem szégyeníttetem, nem nevet senki rajtam.
Mert szégyent nem vallanak, akik Hozzád esedeznek.
Azok pironkodjanak, akik hitetlenül élnek.
Utaid, Uram, mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem!
Te ösvényidre taníts meg, miken intézd menésem.
És vezérelj engemet, a Te szent, igaz Igédben.
Oltalmazd életemet, mert Benned bízom, Úristen!
(Maredsous-i apátság, 2009. május 10.
Köszönöm a csillagos mennyezetet, a magas boltíveket, az ablakokon átsütő napfényt, az orgonajátékot, Szent Skolasztikát :), az egyszerűséget és a finom sört!)
2009. május 6., szerda
A város melle
A lány nem lepődött meg, azt mondta, nem csodálkozik, a fiú éppilyen mellébeszélős, gyáva nyápicnak tűnt, aki maximum három menetig nagylegény, utána remegve elkullog, és többet nem jelentkezik. A barátainak meg arról panaszkodik, hogy a nő őrült, méghozzá nagyon, és bármilyen jó is az ágyban, nem lehet mellette feloldódni.
Felnézett, megnézte magának a lányt, szemrevaló volt, gesztenyebarna haja a szemébe lógott, a legjobb fajta, már elmúlt harminc.
Az a baj, mondta, hogy a nők valójában utálják az őszinteséget, csak áltatják magukat, hogy kedvükre való az egyenes beszéd. Egyszerűen nem tudják megbocsátani a korábbi szeretőiknek, hogy elvették az illúzióikat, de ő ehhez a kegyetlen játékhoz, ehhez az öldökléshez nem asszisztál. Nem lehet egyszerre mindent: valaki vagy ismeri a saját ölét, a kedvét, az ingereit, tudja, mitől töltődnek föl a nyakán a pihék... vagy romlatlan, a kettő együtt nem megy, de tőle ne várja senki, hogy egyszerre lesz Don Juan meg Keresztelő Szent János.
(Grecsó Krisztián)
2009. április 27., hétfő
(Osho)
2009. április 19., vasárnap
Bless the Child
I was weak, yet not unblessed.
Dead to the world. Alive for the journey.
One night I dreamt a white rose withering,
a newborn drowning a lifetime loneliness.
I dreamt all my future. Relived my past.
A witnessed the beauty of the beast"
Where have all the feelings gone?
Why has all the laughter ceased?
Why am I loved only when I'm gone?
Gone back in time to bless the child
Think of me long enough to make a memory
Come bless the child one more time
How can I ever feel again?
Given the chance would I return?
I've never felt so alone in my life
As I drank from a cup which was counting my time
There's a poison drop in this cup of Man
To drink it is to follow the left hand path
"Where have all the feelings gone?
Why is the deadliest sin - to love as I loved you?
Now unblessed, homesick in time,
soon to be freed from care, from human pain.
My tale is the most bitter truth:
Time pays us but with earth & dust, and a dark, silent grave.
Remember, my child: Without innocence the cross is only iron,
hope is only an illusion and Ocean Soul's nothing but a name...
The Child bless thee and keep thee forever...
2009. április 9., csütörtök
Amikor még az élet éppoly messze volt...
2009. március 31., kedd
Saving or ruling the world? Let the love and peace rule the world. yippyy
Panaszkodtam rá eleget, hogy itt nem lehet senkivel sem normálisan, úgy igazán jót beszélgetni és tessék!!! - ahogy Florian mondaná- tessék, egy hét alatt nem is egy emberrel sikerült!
Akivel a legmeglepőbb volt, mert már voltak ugyan ilyen irányú próbálkozásaim, de egy pontnál tovább sosem jutottunk- az Heather, az amerikai lány.
Soha, soha nem gondoltam volna, hogy egy amerikai, akikről annyira megvan a véleményem, már csak "hivatalból" is, hogy egy amerikai lánnyal fogom egyszer megérteni magam... hogy egy ilyen más kultúrából érkezett emberrel, akiket, bevallom, sok szempontból lenézek... hogy egyszer egy estét töltünk együtt, csak úgy teljesen spontán és egyrészt magából a helyzetből adódóan, hiszen ő is itt van és végigcsinálja mindezeket a dolgokat, mint én, másrészt meg amiatt, mert teljesen meglepő módon sokmindenben hasonlóan gondolkozunk és érzünk, hasonló visszajelzéseket kapunk a minket körülvevő emberektől... szóval hogy ilyen jól meg tudunk beszélni dolgokat.
Ő értette, hogy mi az, amikor arról beszélek, hogy azt érzem, mintha most úgymond olyan nem létező izmokat próbálnék használni arra, hogy a víz felszíne felett maradjak, amik egyáltalán nem arra valók, hogy mindennapi, munkahelyi erőkifejtésre használjam őket. És hogy igen, nem vagyok a komfortzónámban, és eljött az idő, hogy annak érdekében, hogy ez az egész sikerüljön, olyan dolgokat kell megtennem, úgy viselkednem, olyan új "ruhát" felvennem, ami teljesen új és eddig kényelmetlenül éreztem benne magam... mint pl. a magas sarkú cipő volt idén télig. :) DE! Ahhoz is hozzászoktam és meghozta azt a hatást, amire nagyjából szántam , sőt, annál többet is. Nyilván ez kicsit elvont példa, de ott van a párhuzam.
Hogy mi lenne ez a "ruha", azt még nem tudom... amit tudok, hogy ezt az első hat hónapot megpróbálom "kísérleti üzemként" felfogni és kipróbálni olyan viselkedésformákat, amit eddig ilyen-olyan félelemből nem mertem. Mert mi vesztenivalóm van?
És igen, követni szeretném továbbra is azt a felfogást, ami F-énak a mai levele alapján annyira az ellentéte: szeretnék jót tenni, segíteni, hogy mások sugárzásából nyerjem az önigazolásomat. Nem pedig fordítva, hogy először magamat kifényesítve és bizonyos szintű önzőséget kifejlesztve forduljak aztán, magam után a többi ember felé.
És íme, az örök kérdés... van önzetlen cselekedet egyébként egyáltalán...? Vagy minden csak önámítás...?
Még van pár korty ebből a Delirium tremens nevű sörből, az majd segít tovább gondolkozni ;)
2009. március 29., vasárnap
A perzsa
(Sz. A.)
2009. március 24., kedd
The Curious Case of Benjamin Button
A woman in Paris was on her way to go shopping, but she had forgotten her coat - went back to get it. When she had gotten her coat, the phone had rung, so she'd stopped to answer it; talked for a couple of minutes.
While the woman was on the phone, Daisy was rehearsing for a performance at the Paris Opera House.
And while she was rehearsing, the woman, off the phone now, had gone outside to get a taxi. Now a taxi driver had dropped off a fare earlier and had stopped to get a cup of coffee.
And all the while, Daisy was rehearsing.
And this cab driver, who dropped off the earlier fare; who'd stopped to get the cup of coffee, had picked up the lady who was going to shopping, and had missed getting an earlier cab. The taxi had to stop for a man crossing the street, who had left for work five minutes later than he normally did, because he forgot to set off his alarm.
While that man, late for work, was crossing the street, Daisy had finished rehearsing, and was taking a shower.
And while Daisy was showering, the taxi was waiting outside a boutique for the woman to pick up a package, which hadn't been wrapped yet, because the girl who was supposed to wrap it had broken up with her boyfriend the night before, and forgot.
When the package was wrapped, the woman, who was back in the cab, was blocked by a delivery truck, all the while Daisy was getting dressed.
The delivery truck pulled away and the taxi was able to move, while Daisy, the last to be dressed, waited for one of her friends, who had broken a shoelace.
While the taxi was stopped, waiting for a traffic light, Daisy and her friend came out the back of the theater.
And if only one thing had happened differently: if that shoelace hadn't broken; or that delivery truck had moved moments earlier; or that package had been wrapped and ready, because the girl hadn't broken up with her boyfriend; or that man had set his alarm and got up five minutes earlier; or that taxi driver hadn't stopped for a cup of coffee; or that woman had remembered her coat, and got into an earlier cab, Daisy and her friend would've crossed the street, and the taxi would've driven by.
But life being what it is - a series of intersecting lives and incidents, out of anyone's control - that taxi did not go by, and that driver was momentarily distracted, and that taxi hit Daisy, and her leg was crushed.
Szerb Antal: Utas és holdvilág
De az archaikus ember számára semmi sem volt jelenvalóbb, mint a halál és a halott, maga a halott, akinek titokzatos továbblétezése, sorsa, bosszúja állandóan foglalkoztatta. Rettenetesen féltek a haláltól és a halottaktól, csakhogy az ő lelkükben még inkáb ambivalens volt minden, mint a miénkben, a nagy ellentétek még közelebb voltak egymáshoz. Halálfélelem és halálvágy egészen közeli szomszédok voltak a lelkükben és a félelem sokszor vágy volt és a vágy sokszor félelem.
...
A meghalás erotikus aktus: mert vágyódtak utána, és végeredményben minden vágy erotikus, illetve azt nevezzük erotikusnak, amiben Eros isten, vagyis a vágyódás benne van.
...
Ha jól olvassuk az Odysseiát, hát másról sem szól az egész. Ott vannak a halál-hetairák, Kirké, Kalypso, akik barlangjukba csalogatják az utast a boldog halott-szigeten és nem akarják továbbengedni.
...
A kora-román korban a kereszténységet az a veszély fenyegette, hogy a legsötétebb halálvallás lesz belőle, valami olyasmi, mint a mexikói indiánoké volt. De azután mégis előtört eredeti mediterrán és humánus jellege. Mi történt? A halálvágyat a mediterránoknak sikerült szublimálni és racionalizálni, vagyis magyarul a halálvágyat a túlvilág utáni vággyá hígították, átalakították a halál-szirén szörnyű sex-appealjét a mennyei karok és rendek angyali zenéjű hívószavává. Most már nyugodtan vágyódhatott a hívő szép halál után; nem a meghalás pogány örömei után vágyódott, hanem a mennyország civilizált és tisztes örömei után. A nyers, ősi, pogány halálvágy pedig száműzetésbe ment, a vallás alatti rétegekbe, a babona, a boszorkányság, sátánosság elemei közé.
Minél erősebb lesz a civilizáció, annál jobban tudta alá kerül a halál szerelme.