Amint elkezdesz felelősséget vállalni önmagadért, elkezded levetni álarcaidat. Mások megzavarodnak, mert mindig voltak elvárásaik feléd, amelyeknek mindig megfeleltél. Most úgy érzik, kezdesz felelőtlenné válni.
(Osho)

Bless the Child

I was born amidst the purple waterfalls.
I was weak, yet not unblessed.
Dead to the world. Alive for the journey.
One night I dreamt a white rose withering,
a newborn drowning a lifetime loneliness.
I dreamt all my future. Relived my past.
A witnessed the beauty of the beast"

Where have all the feelings gone?
Why has all the laughter ceased?

Why am I loved only when I'm gone?
Gone back in time to bless the child
Think of me long enough to make a memory
Come bless the child one more time

How can I ever feel again?
Given the chance would I return?

I've never felt so alone in my life
As I drank from a cup which was counting my time
There's a poison drop in this cup of Man
To drink it is to follow the left hand path

"Where have all the feelings gone?
Why is the deadliest sin - to love as I loved you?
Now unblessed, homesick in time,
soon to be freed from care, from human pain.
My tale is the most bitter truth:
Time pays us but with earth & dust, and a dark, silent grave.
Remember, my child: Without innocence the cross is only iron,
hope is only an illusion and Ocean Soul's nothing but a name...

The Child bless thee and keep thee forever...

Amikor még az élet éppoly messze volt...

Ha jól meggondolom, hogy Jézus ígérete rám is vonatkozhatik, és egész kicsi koromban, még a Gáton, sokszor gondoltam arra, hogy mi bizonyosan nem fogunk feltámadni. Akkor még minden messze volt, az élet éppannyira, mint a halál, kimásztam az ágyamból, odamentem a másik szoba ajtajához hallgatózni, és azon töprengtem, hogy egyszer majd nekik is meg kell halniok, akkor elbőgtem magam és visszabotorkáltam az ágyba, mert nagyon fájt, hogy nincsen helyünk a tempolomban, mint Juditkának vagy nagyanyáméknak, pénzt is csak két fillért szoktunk a perselybe tenni a misén, hát hogy is tudnánk feltámadni.