Négyszögletű kerek erdő

"Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…” Mi az, hogy „de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm –, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával –, de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” „Mi az, hogy igazán?!– háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem
igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem.” S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.

– És akinek azt mondta, hogy dömdödöm, megértette őt? – kérdeztem.

– Egészen bizonyos lehetsz benne – mondta Mikkamakka –, ámbár könnyen meglehet, hogy ezt a történetet Aromo találta ki, és Dömdödöm tényleg nem tud mást mondani, csak azt, hogy dömdödöm."

Shadow of a sword

... But what if, either by choice or by reluctant neccessity you end up not participating in this comforting cycle of family and continuity? What if you step out? Where do you sit at the family reunion? How do you mark time's passage without the fear that you've just frittered away your time on earth without being relevant? You'll need to find another purpose, another measure by which to judge whether or not you have been a successfull human being. I love children but what if I don't have any? What kind of person does that make me? 

Virginia Woolf wrote, "Across the broad continent of a woman's life falls the shadow of a sword." On one side of that sword, she said, there lies convention and tradition and order, where "all is correct".  But on the other side of that sword, if you're crazy enough to cross it and choose a life that does not follow convention, "all is confusion. Nothing follows a regular course."

Eat-Pray-Love

Augusteum

I find the endurance of the Augusteum so reassuring, that this structure has had such an erratic career, yet always adjusted to the particular wildness of the times. 

...

I look at the Augusteum, and think that perhaps my life has not actually been so chaotic, after all. It is merely this world that is chaotic, bringing changes to us all that nobody could have anticipated. The Augusteum warns me not to get attached to any obsolete ideas about who I am, what I represent, whom I belong to, or what function I may once have intended to serve. Yesterday I might have been a glorious monument to somebody, true enough- but tomorrow I could be a firework depository. Even in the Eternal City, says the silent Augusteum, one must always be prepared for riotous and endless waves of transformation.

Eat-Pray-Love