2009. július 5., vasárnap

3 esquimaux

2009. július 5., vasárnap
Trois esquimaux, autour d’un brasero
Ecoutaient l’un d’eux qui sur son banjo
Rythmait le mortel ennui
Du pays du soleil de minuit.
‘Y a pas de soleil en Alaska
Woudji, woudji, woudji, wa, wa, wa.
Sur la banquise pas de mimosas
Pas de petits moutons sautant sur le gazon
Pas de rutabagas et pas de bouillons gras.
Houm, bala houm, bala houm, bala houm, ba la la
Houm, bala houm, bala houm, bala houm.


Sur le rivière de Lesse... parfait!

2009. július 1., szerda

A Láng

2009. július 1., szerda
Tilos? A táblát elrúgom. Mi az, hogy tilos? Tilos volt a szeretőmhöz menni, mégis mentem. Tilos Istenhez menni. Ha tízezerszer is tilos, akkor is megyek, mert hozzá akarok jutni. Őrület? Hát jó, legyen őrület, most ilyesmi nem tud érdekelni. Szentségtörés? Bűn? Legyen. A létrán fel akarok jutni, és ebben engem még az angyalok serege sem fog megakadályozni. Meg kell ölni az anyámat? A fiamat? Nem nagyon szívesen, de az árnyalatnak most jelentősége nincs. Ezek igazán fontos pillanatok. Ez a vallás. Úgy látszik, erőszak nélkül nem lehet. Jónak lenni? Kérem, erről a poshadt jóságról ne is beszéljenek. Semmiféle langyos jóság még senkit sem vitt Istenhez. Ahhoz, barátom, szenvedély kell. Az útból még az angyalokat is el kell zavarni. A fiadat és az anyádat meg kell ölni. Ahhoz őrület kell, a szerelem hozzá képest krumplileves.

(Hamvas Béla: Karnevál)

2009. június 25., csütörtök

A teremtés dícsérete

2009. június 25., csütörtök
J'ai tendu des cordes de clocher a clocher; des guirlandes de fenetre a fenetre; des chaines d'or d'etoile a etoile, et je danse.


Artur Rimbaud

2009. június 24., szerda

A szürkekabátos urak

2009. június 24., szerda
Spare alle Zeit, dann hast Du immer Not.

(Michael Ende: Momo)

2009. június 16., kedd

Kincs

2009. június 16., kedd
" A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által." 2Tim 1, 14


Weöres Sándor: Zsoltár

Kínok árnyékaiból,
kínok árnyékaiból
szólok hozzád Istenem.
Kín mar, sújt, temet,
józan eszemet
vak veszélyben,
láncos mélyben
ne hagyd elveszítenem.

Senki sem tör káromra,
senki sem tör káromra,
bensőm fordul ellenem.
Örök vihar ront,
nincs egy biztos pont
se mögöttem,
se fölöttem,
dög pusztít a lelkemen.

Törd meg kevélységemet,
törd meg kevélységemet,
mély megbánást adj nekem.
Nyársat nyeltem én,
derekam kemény:
mért nem szabad
súlyod alatt
meghajolnom, Istenem?

Száraz zokogás tipor,
száraz zokogás tipor
és a szemem könnytelen.
Utam hajlatán
ördög les reám,
vár nehezen:
a két kezem
tőrrel indul ellenem.

Legyen meg akaratod,
legyen meg akaratod,
ha vesznem kell,
jól legyen:
tán kárhozásom
áldás lesz máson –
de ha énrám
kincset bíztál,
ments meg immár, Istenem.

Weöres Sándor: Egybegyűjtött költemények- Köszöntő

... Célom nem a gyönyörködtetés, nem is a szokatlantól irtózók bosszantása; értenek-e, azzal sem törődöm. Mást akarok: eleven áramot sugározni, amelytől megrázkódik az ösztön, ész, képzelet, az egész lény; ne csak az ember olvassa a verset, a vers is az embert. Átvilágítani és felrázni óhajtok, hogy átrendezhesd magadat zárt, véges, egzisztenciális énedből nyitott, szociális, kozmikus, végtelen énné. A kommunisztikus embert hívom, aki ráeszmél a birtoklás, a rang, erőszak kényelmetlenségére, külső érvényesülés helyett testi-lelki önmagát emeli egyre értékesebbé.

A mai ember általában az ijedt aggodalomban él: „Mi jut nekem? Miről maradok le?” Ezért egész élete törtető hajszában telik. Jobb, ha lényegéből ez sugárzik: „Mit tudok adni?” Az ilyennek gondtalan, nyugodt, józan munkája folyton gyümölcsözik, jut belőle másnak is, magának is bőven; csekélység amit adni tud, de az a csekélység folyton megsokszorozódva tér őhozzá és másokhoz. Amíg az emberek egymás nélkül és egymás ellen kívánnak örülni, számtalan lemondásra és öncsonkításra kényszerülnek; mihelyt egymásban sokszorozzák örömeiket, nincs több okuk aszkézisre, mint a boldog szeretőknek.

2009. június 9., kedd

Good Omens

2009. június 9., kedd
God moves in extremely mysterious, not to say, circuitous ways. God does not play dice with the universe; He plays an ineffable game of His own devising, which might be compared, from the perspective of any of the other players*, to being involved in an obscure and complex version of poker in a pitch-dark room, with blank cards, for infinite stakes, with a Dealer who won't tell you the rules, and who smiles all the time.

* ie., everybody
 
Design by Pocket