"Most itt állok, ahonnan az a kígyó útra kelt, elképzelem, ahogy kiválasztják társai közül, s aranyozott, levéllel bélelt kosárban átküldik szegény pestises latinokhoz, hogy gyógyítsa meg őket. Vannak pillanatok, amikor a halandó naivabbul, meghatottabban érzi reménykedő, félő ember mivoltát.
Ugyan miféle kígyót küldhetne Epidaurosz az én pestisemre?- tűnődöm. A szimbolikus pestisre, ami kinél-kinél egyéni, és amire néha olyan hevesen kívánjuk a szent kígyót?"
2009. február 2., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése