Amikor még az élet éppoly messze volt...

Ha jól meggondolom, hogy Jézus ígérete rám is vonatkozhatik, és egész kicsi koromban, még a Gáton, sokszor gondoltam arra, hogy mi bizonyosan nem fogunk feltámadni. Akkor még minden messze volt, az élet éppannyira, mint a halál, kimásztam az ágyamból, odamentem a másik szoba ajtajához hallgatózni, és azon töprengtem, hogy egyszer majd nekik is meg kell halniok, akkor elbőgtem magam és visszabotorkáltam az ágyba, mert nagyon fájt, hogy nincsen helyünk a tempolomban, mint Juditkának vagy nagyanyáméknak, pénzt is csak két fillért szoktunk a perselybe tenni a misén, hát hogy is tudnánk feltámadni.