"Hol vannak a férfiak?"

Az a baj, hogy a nők mást értenek figyelmességen, mint a férfiak. A nők azt, hogy nem felejtjük el a születésnapjukat. A férfiak meg azt, hogy észreveszik, ha a nőnek baja van. A nők a rosszkedvet arra használják, hogy a férfinak feladatot adjanak: fejtse meg, mi bajuk. És az sokszor kitalálhatatlan.
Alapvetően a nő azt várja el a férfitól, hogy változtassa meg az életét: amikor húszéves, vigye el az anyjától, negyvenévesen a férjétől. A nő a férfiban mindig a hátterét, a potenciált nézi, a férfi viszont csak a nőt. A nő, ha birtokon belülre kerül, azonnal meg akarja változtatni a pasit, aki viszont attól sértődik meg, ha a nő megváltozik.
Azért nehéz manapság együtt élni, mert az elmúlt száz év arról szólt, hogy éljük ki a vágyainkat. Pedig nem minden vágyat kell kiélni. Ha a lelkünk elmagányosodott beton, és végre kinőtt belőle egy gaz, nem biztos, hogy azt gondozni kell. Azon kellene dolgozni, hogy a lelkünk ne legyen elmagányosodott beton.
A férfinak azért nehéz egy nővel, mert a nő őszinteséget követel, de ha szembesül azzal, hogy illúziókra alapozta az életét, onnantól vége.
...
A férfi és női szerepeket ma a média sugalmazza, és a kínálatban nincsenek megélhető férfiszerepek. Csak hősök vannak, meg hazardőrök, meg batmenek meg győzikék- aprópénzért megvehető pozíciók, látszatéletek. Ez a világ nem a férfiaknak van kitalálva.

Lovasi András