Amíg Blanka mellettem élt, kerek voltam, egész, tökéletes. Azt hittem, így születtem, ilyennek, és azt hitte ő (Bálint) is. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy sose voltam az, akinek gondoltak vagy magam képzeltem magamat, egyszerűen csak annyira szeretett valaki, hogy megvalósította valamennyi bűnömet helyettem, mielőtt egyáltalán megfogalmazhattam volna magamnak, mit szeretnék tenni, ha nem volnék konvenciók rabja és voltaképpen gyáva is.
De Blanka elhagyott, azóta magam követem el a bűneimet, s akik velem élnek, riadtan térnek ki az utamból. Csak Pali tud elviselni igazán, akinek nincsenek emlékei az ifjú magamról.
(Szabó Magda: Katalin utca)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése