Vertrauen vor Sorge
Hoffnung vor Angst
Offenheit vor Abgrenzung
Dulce ridentem Lalagen amabo, dulce loquentem.
Alice később sehogyan sem tudta felidézni azt a pillanatot, amikor futásnak eredtek. Csak arra emlékezett, amint kéz a kézben rohannak, és a Fekete Királynő olyan sebesen szedte a lábát, hogy alig tudott lépést tartani vele, de a Királynő egyre csak azt kiáltozta:
- Gyorsabban! - és Alice érezte, hogy képtelen ennél gyorsabban szaladni, bár lélegzethez már nem jutott, hogy ezt meg is mondja.
A dologban az volt a legkülönösebb, hogy a sok fa és minden egyéb körülöttük végig egy helyben maradt: bármilyen sebesen száguldottak, nem hagytak maguk mögött semmit. "Vajon ezek mind velünk együtt rohannak?" - töprengett magában szegény, megzavart Alice. És mintha a Királynő megsejtette volna, hogy mire gondol, rákiáltott:
- Gyorsabban! Ne próbálj beszélni!
Alice-nek persze eszébe sem jutott ilyesmi. Úgy érezte, soha életében nem lesz képes többé megszólalni, úgy elfulladt a lélegzete, de a Királynő egyre csak sürgette:
- Gyorsabban! Gyorsabban! - és vonszolta magával.
- Nemsokára odaérünk? - kérdezte végül Alice lihegve.
- Nemsokára? - ismételte a Királynő. - Hiszen már tíz perce elhagytuk! Gyorsabban!
Azután egy darabig megint némán száguldottak, csak a szél fütyült Alice fülében, és úgy érezte, mindjárt letépi a haját a fejéről.
- Gyerünk! Gyerünk! - kiáltotta a Királynő. - Gyorsabban! Gyorsabban! - és már olyan sebesen futottak, hogy szinte úsztak a levegőben, a lábuk alig érintette a talajt, míg végül, épp amikor Alice teljesen kimerült, hirtelen megálltak. A kislány lehuppant a fűbe, szédelgett, levegő után kapkodott.
A Királynő egy fa törzsének támasztotta, és gyöngéden így szólt hozzá:
- Most pihenhetsz egy keveset.
Alice meglepődve körülnézett.
- De hiszen egész idő alatt itt voltunk, ennek a fának a tövében! Minden ugyanolyan, mint azelőtt!
- Hát persze - felelte a Királynő. - Miért, milyen legyen?
- A mi országunkban - mondta Alice még mindig lihegve -, ha az ember ilyen sokáig ilyen gyorsan szalad, mint mi az előbb, akkor rendszerint egy másik helyre jut.
- Lassú egy ország lehet - mondta a Királynő. - Minálunk, ha teljes erődből rohansz, az épp csak arra elég, hogy egy helyben maradj. Ha máshová akarsz jutni, legalább kétszer olyan gyorsan kell futnod!
(Lewis Carroll: Alice Tükörországban)
The prayer follows with an expression of hope for God's will to be done. Some see the expression of hope as an addendum to assert a request for earth to be under direct and manifest divine command. Others see it as a call on people to submit to God and his teachings. In the Gospels, these requests have the added clarification in earth, as it is in heaven, an ambiguous phrase in Greek which can either be a simile (i.e., make earth like heaven), or a couple (i.e., both in heaven and earth), though simile is the most significant common interpretation.