Volt egy nevetséges, néha kissé idegesítő mondása, induláskor mondta, a köszönés után, eleinte zavart, mert megalázónak és keserűnek találtam, de később rájöttem, hogy épp ellenkezőleg, szeretet van benne, finomság és bölcsesség, ráadásul benne van a család, a saját múltunk elfogadása, hiszen ezt mondta apám mindig, ha a szülői házból elindultam valahová, ezt, mert neki is ezt mondta az apja mindig, ha ő elindult a szülői házból, ha ütnek, álljad, szóval a köszönés után ezt kell majd nekem is mondani, ha a fiam a családból elmegy, és itt szeretettel nevetni kell- mert a sors ilyen, csak távozáskor, valaminek a végén érezzük, mennyire összetartozunk-, szóval, fiam, ha ütnek, álljad, hamarabb szabadulsz.
(Grecsó Krisztián)
(Grecsó Krisztián)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése