Saving or ruling the world? Let the love and peace rule the world. yippyy

Lassan kezdeném megtalálni a helyemet...? Szinte hihetetlen.
Panaszkodtam rá eleget, hogy itt nem lehet senkivel sem normálisan, úgy igazán jót beszélgetni és tessék!!! - ahogy Florian mondaná- tessék, egy hét alatt nem is egy emberrel sikerült!

Akivel a legmeglepőbb volt, mert már voltak ugyan ilyen irányú próbálkozásaim, de egy pontnál tovább sosem jutottunk- az Heather, az amerikai lány.
Soha, soha nem gondoltam volna, hogy egy amerikai, akikről annyira megvan a véleményem, már csak "hivatalból" is, hogy egy amerikai lánnyal fogom egyszer megérteni magam... hogy egy ilyen más kultúrából érkezett emberrel, akiket, bevallom, sok szempontból lenézek... hogy egyszer egy estét töltünk együtt, csak úgy teljesen spontán és egyrészt magából a helyzetből adódóan, hiszen ő is itt van és végigcsinálja mindezeket a dolgokat, mint én, másrészt meg amiatt, mert teljesen meglepő módon sokmindenben hasonlóan gondolkozunk és érzünk, hasonló visszajelzéseket kapunk a minket körülvevő emberektől... szóval hogy ilyen jól meg tudunk beszélni dolgokat.
Ő értette, hogy mi az, amikor arról beszélek, hogy azt érzem, mintha most úgymond olyan nem létező izmokat próbálnék használni arra, hogy a víz felszíne felett maradjak, amik egyáltalán nem arra valók, hogy mindennapi, munkahelyi erőkifejtésre használjam őket. És hogy igen, nem vagyok a komfortzónámban, és eljött az idő, hogy annak érdekében, hogy ez az egész sikerüljön, olyan dolgokat kell megtennem, úgy viselkednem, olyan új "ruhát" felvennem, ami teljesen új és eddig kényelmetlenül éreztem benne magam... mint pl. a magas sarkú cipő volt idén télig. :) DE! Ahhoz is hozzászoktam és meghozta azt a hatást, amire nagyjából szántam , sőt, annál többet is. Nyilván ez kicsit elvont példa, de ott van a párhuzam.

Hogy mi lenne ez a "ruha", azt még nem tudom... amit tudok, hogy ezt az első hat hónapot megpróbálom "kísérleti üzemként" felfogni és kipróbálni olyan viselkedésformákat, amit eddig ilyen-olyan félelemből nem mertem. Mert mi vesztenivalóm van?

És igen, követni szeretném továbbra is azt a felfogást, ami F-énak a mai levele alapján annyira az ellentéte: szeretnék jót tenni, segíteni, hogy mások sugárzásából nyerjem az önigazolásomat. Nem pedig fordítva, hogy először magamat kifényesítve és bizonyos szintű önzőséget kifejlesztve forduljak aztán, magam után a többi ember felé.

És íme, az örök kérdés... van önzetlen cselekedet egyébként egyáltalán...? Vagy minden csak önámítás...?

Még van pár korty ebből a Delirium tremens nevű sörből, az majd segít tovább gondolkozni ;)

A perzsa

Igen, ez az ember szereti a nőket... de nem csak úgy... nem azért szereti őket, mert ő férfi, hanem azért, mert azok nők, kedvesek és szeretetre szorulók. Megvan: úgy szereti őket, mint az igazi kutyabarát a kutyákat. És ez talán a legtöbb, amit egy nő kaphat.

(Sz. A.)

The Curious Case of Benjamin Button

Sometimes we're on a collision course, and we just don't know it. Whether it's by accident or by design, there's not a thing we can do about it.

A woman in Paris was on her way to go shopping, but she had forgotten her coat - went back to get it. When she had gotten her coat, the phone had rung, so she'd stopped to answer it; talked for a couple of minutes.
While the woman was on the phone, Daisy was rehearsing for a performance at the Paris Opera House.
And while she was rehearsing, the woman, off the phone now, had gone outside to get a taxi. Now a taxi driver had dropped off a fare earlier and had stopped to get a cup of coffee.
And all the while, Daisy was rehearsing.
And this cab driver, who dropped off the earlier fare; who'd stopped to get the cup of coffee, had picked up the lady who was going to shopping, and had missed getting an earlier cab. The taxi had to stop for a man crossing the street, who had left for work five minutes later than he normally did, because he forgot to set off his alarm.
While that man, late for work, was crossing the street, Daisy had finished rehearsing, and was taking a shower.
And while Daisy was showering, the taxi was waiting outside a boutique for the woman to pick up a package, which hadn't been wrapped yet, because the girl who was supposed to wrap it had broken up with her boyfriend the night before, and forgot.
When the package was wrapped, the woman, who was back in the cab, was blocked by a delivery truck, all the while Daisy was getting dressed.
The delivery truck pulled away and the taxi was able to move, while Daisy, the last to be dressed, waited for one of her friends, who had broken a shoelace.
While the taxi was stopped, waiting for a traffic light, Daisy and her friend came out the back of the theater.

And if only one thing had happened differently: if that shoelace hadn't broken; or that delivery truck had moved moments earlier; or that package had been wrapped and ready, because the girl hadn't broken up with her boyfriend; or that man had set his alarm and got up five minutes earlier; or that taxi driver hadn't stopped for a cup of coffee; or that woman had remembered her coat, and got into an earlier cab, Daisy and her friend would've crossed the street, and the taxi would've driven by.

But life being what it is - a series of intersecting lives and incidents, out of anyone's control - that taxi did not go by, and that driver was momentarily distracted, and that taxi hit Daisy, and her leg was crushed.

Szerb Antal: Utas és holdvilág

... Ezek a népek valószínűleg még sokkal jobban féltek a haláltól, mint mi. Mi a civilizációtól már olyan nagyszerű lelki apparátust kaptunk készen, hogy életünk túlnyomó részében el tudjuk felejteni, hogy egyszer meghalunk; lassanként a halált éppúgy félre fogjuk tolni a tudatból, mint ahogy félretoltuk már Isten létezését. Ez a civilizáció.
De az archaikus ember számára semmi sem volt jelenvalóbb, mint a halál és a halott, maga a halott, akinek titokzatos továbblétezése, sorsa, bosszúja állandóan foglalkoztatta. Rettenetesen féltek a haláltól és a halottaktól, csakhogy az ő lelkükben még inkáb ambivalens volt minden, mint a miénkben, a nagy ellentétek még közelebb voltak egymáshoz. Halálfélelem és halálvágy egészen közeli szomszédok voltak a lelkükben és a félelem sokszor vágy volt és a vágy sokszor félelem.
...
A meghalás erotikus aktus: mert vágyódtak utána, és végeredményben minden vágy erotikus, illetve azt nevezzük erotikusnak, amiben Eros isten, vagyis a vágyódás benne van.
...
Ha jól olvassuk az Odysseiát, hát másról sem szól az egész. Ott vannak a halál-hetairák, Kirké, Kalypso, akik barlangjukba csalogatják az utast a boldog halott-szigeten és nem akarják továbbengedni.
...
A kora-román korban a kereszténységet az a veszély fenyegette, hogy a legsötétebb halálvallás lesz belőle, valami olyasmi, mint a mexikói indiánoké volt. De azután mégis előtört eredeti mediterrán és humánus jellege. Mi történt? A halálvágyat a mediterránoknak sikerült szublimálni és racionalizálni, vagyis magyarul a halálvágyat a túlvilág utáni vággyá hígították, átalakították a halál-szirén szörnyű sex-appealjét a mennyei karok és rendek angyali zenéjű hívószavává. Most már nyugodtan vágyódhatott a hívő szép halál után; nem a meghalás pogány örömei után vágyódott, hanem a mennyország civilizált és tisztes örömei után. A nyers, ősi, pogány halálvágy pedig száműzetésbe ment, a vallás alatti rétegekbe, a babona, a boszorkányság, sátánosság elemei közé.
Minél erősebb lesz a civilizáció, annál jobban tudta alá kerül a halál szerelme.

Weöres Sándor: A teljesség felé---- Fekete Trilógia II.

A mai magyar ref IT-re utalva:

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, amikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát és megfertőzi a felismerő érzéket.
A szeretet fő-ellensége nem a gyűlölet, de az érzelgős jóságoskodás; a hazafiságé nem a haza megtagadása, de a méltóságteljes piócaság és a handabandázó honmentés; a szerelemi erkölcsé nem a szerelmi erkölcstelenség, de a társadalmi tisztesség, mely, míg a leplezetlen bujaságot üldözi, százféle korcs bujaságpótlékot kínál.

Mi az, szeretni valakit? Sokáig azt hiszem, megismerni... tökéletesen megismerni, minden titkával megismerni a másik test minden reflexét, a lélek minden indulatát... megismerni talán annyi, mint szeretni. De ez csak elmélet. Egyáltalán, mi az, megismerni? Mennyire lehet megismerni valakit?


Márai Sándor: Válás Budán

Belief is not a matter of choice,
but of conviction.

(SW)