A Rajna kincse első jelenete a Rajna mélyén játszódik. A vizek mélysége az ősi, paradicsomi békét jelképezi. A sellők- ártalmatlan természeti lények Erda földanya leányai - boldogan játszadozva lebegnek egy szirt körül, amelynek csúcsán a Rajna kincse világít izzó fénnyel: ez a boldogság szimbóluma. A boldogság világának nyugalmát Alberich, a nibelung zavarja meg, aki Nibelheim földalatti világából érkezett. Az esetlen, szerencsétlen és első látásra ártatlannak tűnő Alberich kéjvágyó szemmel figyeli a sellőket és szeretné egyiküket magának megnyerni. A sellők azonban kinevetik közeledését, sőt gúnyt űznek csófságából. Sértett hiúsága háborgó dühbe torkollik. Felfigyel a sziklán csillogó aranyra és a gyanútlan sellőktől megtudja az arany titkát: a világ örökségét nyerné el, aki a Rajna aranyából gyűrűt alkotna, mely mérhetetlen hatalmat adna neki. Ennek azonban nagy ára van: le kell mondania a szerelemről. Alberichben felcsillan a bosszúállás és a hatalomvágy reménye. Ördögi üzletet köt, lemond a szerelemről, hiszen a sellők amúgy is kigúnyolták és elrabolja a kincset. A Ring-jelképrendszerében ez az esemény a bűnbeesés ábrázolása: a tudni vágyó a megismerést kívánta és azt el is nyerte. A kincs elrablása a paradicsomi boldogság végét is jelenti és a kincs szimbolikája megfordul és ettől kezdve a boldogság helyett a pusztulást hozó hatalmi vágy szimbólumává válik.
2010. június 11., péntek
2010. május 25., kedd
Jézus megkísértése
2010. május 25., kedd
1Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. 2Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. 3Odalépett hozzá a kísértő, és így szólt: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré." 4Azt felelte: "Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik." 5Most a szent városba vitte a sátán, és a templom párkányára állította. 6"Ha Isten Fia vagy - mondta -, vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad." 7Jézus így válaszolt: "Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet." 8Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket. 9"Ezt mind neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem." 10Jézus elutasította: "Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!" 11Erre otthagyta a sátán és angyalok jöttek a szolgálatára.
Mt 4, 1-11
2010. május 8., szombat
Searchin' My Soul
2010. május 8., szombat
I've been down this road walkin' the line
That's painted by pride
And I have made mistakes in my life
That I just can't hide
Oh I believe I am ready for what love has to bring
Got myself together, now I'm ready to sing
I've been searchin' my soul tonight
I know there's so much more to life
Now I know I can shine a light
To find my way back home
One by one, the chains around me unwind
Every day now I feel that I can leave those years behind
Oh I've been thinking of you for a long time
There's a side of my life where I've been blind and so...
I've been searchin' my soul tonight
I know there's so much more to life
Now I know I can shine a light
Everything gonna be alright
I've been searchin' my soul tonight
Don't wanna be alone in life
Now I know I can shine a light
To find my way back home
Baby I been holding back now my whole life
I've decided to move on now
Gonna leave all my worries behind
Oh I belive I am ready for what love has to give
Got myself together now I'm ready to live
I've been searchin' my soul tonight
I know there's so much more to life
Now I know I can shine a light
Everything gonna be alright
I've been searchin' my soul tonight
Don't wanna be alone in my life
Now I know I can shine a light
To find my way back home
That's painted by pride
And I have made mistakes in my life
That I just can't hide
Oh I believe I am ready for what love has to bring
Got myself together, now I'm ready to sing
I've been searchin' my soul tonight
I know there's so much more to life
Now I know I can shine a light
To find my way back home
One by one, the chains around me unwind
Every day now I feel that I can leave those years behind
Oh I've been thinking of you for a long time
There's a side of my life where I've been blind and so...
I've been searchin' my soul tonight
I know there's so much more to life
Now I know I can shine a light
Everything gonna be alright
I've been searchin' my soul tonight
Don't wanna be alone in life
Now I know I can shine a light
To find my way back home
Baby I been holding back now my whole life
I've decided to move on now
Gonna leave all my worries behind
Oh I belive I am ready for what love has to give
Got myself together now I'm ready to live
I've been searchin' my soul tonight
I know there's so much more to life
Now I know I can shine a light
Everything gonna be alright
I've been searchin' my soul tonight
Don't wanna be alone in my life
Now I know I can shine a light
To find my way back home
2010. április 25., vasárnap
What is a King, after all?
2010. április 25., vasárnap
It was just after he became King. He was so proud that he used to go about saying, "I am the King. I am the King." And sometimes, "The King am I. The King I am." He was saying this one day in the forest when a Fairy overheard him. So she appeared in front of him and said, "I believe you are the King?"
"I am the King," said Merriwig. "I am the King, I am the——"
"And yet," said the Fairy, "what is a King after all?"
"It is a very powerful thing to be a King," said Merriwig proudly.
"Supposing I were to turn you into a—a small sheep. Then where would you be?"
The King thought anxiously for a moment.
"I should like to be a small sheep," he said.
The Fairy waved her wand.
"Then you can be one," she said, "until you own that a Fairy is much more powerful than a King."
So all at once he was a small sheep.
"Well?" said the Fairy.
"Well?" said the King.
"Which is more powerful, a King or a Fairy?"
"A King," said Merriwig. "Besides being more woolly," he added.
There was silence for a little. Merriwig began to eat some grass.
"I don't think much of Fairies," he said with his mouth full. "I don't think they're very powerful."
The Fairy looked at him angrily.
"They can't make you say things you don't want to say," he explained.
The Fairy stamped her foot.
"Be a toad," she said, waving her wand. "A nasty, horrid, crawling toad."
"I've always wanted—" began Merriwig—"to be a toad," he ended from lower down.
"Well?" said the Fairy.
"I don't think much of Fairies," said the King. "I don't think they're very powerful." He waited for the Fairy to look at him, but she pretended to be thinking of something else. After waiting a minute or two, he added, "They can't make you say things you don't want to say."
The Fairy stamped her foot still more angrily, and moved her wand a third time.
"Be silent!" she commanded. "And stay silent for ever!"
There was no sound in the forest. The Fairy looked at the blue sky through the green roof above her; she looked through the tall trunks of the trees to the King's castle beyond; her eyes fell upon the little glade on her left, upon the mossy bank on her right . . . but she would not look down to the toad at her feet.
No, she wouldn't. . . .
She wouldn't. . . .
And yet——
It was too much for her. She could resist no longer. She looked at the nasty, horrid, crawling toad, the dumb toad at her feet that was once a King.
And, catching her eye, the toad—winked.
Some winks are more expressive than others. The Fairy knew quite well what this one meant. It meant:
"I don't think much of Fairies. I don't think they're very powerful. They can't make you say things you don't want to say."
The Fairy waved her wand in disgust.
"Oh, be a King again," she said impatiently, and vanished.
And so that is the story of how the King of Euralia met the Fairy in the forest. Roger Scurvilegs tells it well—indeed, almost as well as I do—but he burdens it with a moral. You must think it out for yourself; I shall not give it to you.
(A.A. Milne: Once on a Time)
"I am the King," said Merriwig. "I am the King, I am the——"
"And yet," said the Fairy, "what is a King after all?"
"It is a very powerful thing to be a King," said Merriwig proudly.
"Supposing I were to turn you into a—a small sheep. Then where would you be?"
The King thought anxiously for a moment.
"I should like to be a small sheep," he said.
The Fairy waved her wand.
"Then you can be one," she said, "until you own that a Fairy is much more powerful than a King."
So all at once he was a small sheep.
"Well?" said the Fairy.
"Well?" said the King.
"Which is more powerful, a King or a Fairy?"
"A King," said Merriwig. "Besides being more woolly," he added.
There was silence for a little. Merriwig began to eat some grass.
"I don't think much of Fairies," he said with his mouth full. "I don't think they're very powerful."
The Fairy looked at him angrily.
"They can't make you say things you don't want to say," he explained.
The Fairy stamped her foot.
"Be a toad," she said, waving her wand. "A nasty, horrid, crawling toad."
"I've always wanted—" began Merriwig—"to be a toad," he ended from lower down.
"Well?" said the Fairy.
"I don't think much of Fairies," said the King. "I don't think they're very powerful." He waited for the Fairy to look at him, but she pretended to be thinking of something else. After waiting a minute or two, he added, "They can't make you say things you don't want to say."
The Fairy stamped her foot still more angrily, and moved her wand a third time.
"Be silent!" she commanded. "And stay silent for ever!"
There was no sound in the forest. The Fairy looked at the blue sky through the green roof above her; she looked through the tall trunks of the trees to the King's castle beyond; her eyes fell upon the little glade on her left, upon the mossy bank on her right . . . but she would not look down to the toad at her feet.
No, she wouldn't. . . .
She wouldn't. . . .
And yet——
It was too much for her. She could resist no longer. She looked at the nasty, horrid, crawling toad, the dumb toad at her feet that was once a King.
And, catching her eye, the toad—winked.
Some winks are more expressive than others. The Fairy knew quite well what this one meant. It meant:
"I don't think much of Fairies. I don't think they're very powerful. They can't make you say things you don't want to say."
The Fairy waved her wand in disgust.
"Oh, be a King again," she said impatiently, and vanished.
And so that is the story of how the King of Euralia met the Fairy in the forest. Roger Scurvilegs tells it well—indeed, almost as well as I do—but he burdens it with a moral. You must think it out for yourself; I shall not give it to you.
(A.A. Milne: Once on a Time)
2010. április 22., csütörtök
Il était une fois la vie
2010. április 22., csütörtök
La vie, la vie, la vie, la vie
La vie, la vie, la vie, la vie
Et voici la vie
La vie, la vie
La belle vie toute pressée d'éclore
Le monde nous convie
Voici la vie
A de nouvelles aurores
Et nous donne des lendemains qui chantent
Et l'soleil qui nous éblouit
L'air vif nous enchante
Nous emplit de joie et de vie
La vie, la vie, la vie, la vie
La vie, la vie, la vie, la vie
Et voici la vie
La vie, la vie
La belle vie qui coule dans nos veines
Laissons là nos soucis
Voici la vie
Que la joie souveraine
Emporte les flots de notre sang
Dans un rythme étourdissant
Qui donne à tous l'envie
D's'éclater et d'chanter
La vie
La vie, la vie, la vie, la vie
La vie, la vie, la vie, la vie
Et voici la vie
La vie, la vie
La belle vie comme une fête foraine
Pas de temps pour l'ennui
Elle court, elle nous entraine
Chaque instant nous offre ses couleurs
Arc-en-ciel aux mille saveurs
La vie, la vie, la vie, la vie
La vie, la vie, la vie, la vie
Et voici la vie
La vie, la vie
La belle vie qui s'écoule sereine
Relevons le défi
D'en faire hymne à la joie
La vie
La vie, la vie, la vie, la vie
La vie, la vie, la vie, la vie
Et voici la vie ...
La vie, la vie, la vie, la vie
Et voici la vie
La vie, la vie
La belle vie toute pressée d'éclore
Le monde nous convie
Voici la vie
A de nouvelles aurores
Et nous donne des lendemains qui chantent
Et l'soleil qui nous éblouit
L'air vif nous enchante
Nous emplit de joie et de vie
La vie, la vie, la vie, la vie
La vie, la vie, la vie, la vie
Et voici la vie
La vie, la vie
La belle vie qui coule dans nos veines
Laissons là nos soucis
Voici la vie
Que la joie souveraine
Emporte les flots de notre sang
Dans un rythme étourdissant
Qui donne à tous l'envie
D's'éclater et d'chanter
La vie
La vie, la vie, la vie, la vie
La vie, la vie, la vie, la vie
Et voici la vie
La vie, la vie
La belle vie comme une fête foraine
Pas de temps pour l'ennui
Elle court, elle nous entraine
Chaque instant nous offre ses couleurs
Arc-en-ciel aux mille saveurs
La vie, la vie, la vie, la vie
La vie, la vie, la vie, la vie
Et voici la vie
La vie, la vie
La belle vie qui s'écoule sereine
Relevons le défi
D'en faire hymne à la joie
La vie
La vie, la vie, la vie, la vie
La vie, la vie, la vie, la vie
Et voici la vie ...
2010. április 17., szombat
voltaképpen gyáva.
2010. április 17., szombat
Amíg Blanka mellettem élt, kerek voltam, egész, tökéletes. Azt hittem, így születtem, ilyennek, és azt hitte ő (Bálint) is. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy sose voltam az, akinek gondoltak vagy magam képzeltem magamat, egyszerűen csak annyira szeretett valaki, hogy megvalósította valamennyi bűnömet helyettem, mielőtt egyáltalán megfogalmazhattam volna magamnak, mit szeretnék tenni, ha nem volnék konvenciók rabja és voltaképpen gyáva is.
De Blanka elhagyott, azóta magam követem el a bűneimet, s akik velem élnek, riadtan térnek ki az utamból. Csak Pali tud elviselni igazán, akinek nincsenek emlékei az ifjú magamról.
(Szabó Magda: Katalin utca)
2010. április 12., hétfő
2010. április 12., hétfő
József Attila: Csöndes estéli zsoltár
Ó, Uram, nem bírom rímbe kovácsolni dicsőségedet.
Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.
Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel,
meg kinek zöldel.
Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja
megégetni a szám.
Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én
szomorú vagyok.
De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked.
Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani,
hogy én is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek.
Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg zsoltárolásunkra.
Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések.
Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni.
Egyszerű rabszolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz a Pokolnak is.
Határtalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, meg örök.
Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem.
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.
Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.
Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel,
meg kinek zöldel.
Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja
megégetni a szám.
Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én
szomorú vagyok.
De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked.
Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani,
hogy én is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek.
Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg zsoltárolásunkra.
Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések.
Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni.
Egyszerű rabszolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz a Pokolnak is.
Határtalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, meg örök.
Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem.
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.
(Köszönöm, Fenyő Olga!)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)