A jótékonyságról Jézusnak roppant kritikus véleménye van. Képmutatásnak tartja, s azt mondja, ha adsz, nem tudja a te bal kezed, hogy mit tesz a jobb.
A csodálatos apokrif „Tamás Evangéliumában" pedig még keményebben fogalmaz: aki alamizsnát ad, bűnt követ el.
Ugyanis aki valóban lélekből ad, nem tudja, hogy adott.
Nem tartja „övének", amit odaad. Az nem „alamizsnát" ad - hanem egyszerűen, odaadja azt, ami a másiknak jobban kell, mint neki.
Nem tartja adásnak, amit tett.
Aki azonban másfelé sandít, aki jó pontokat gyűjt, aki önmagát ezért megdicséri és ha pénzt adott, annak minden fillérjére emlékszik, az karmikus értelemben - nem adott semmit. Egy álvallásos befektetést csinált, azzal, hogy az Isten majd busásan megfizeti.
Lényegében - bármennyit is adott - becsapta a sorsot.
Az ilyen „jótett" visszahatása nem az lesz, hogy a pénzt, amit kapott, később, talán a következő életében, kamatostól visszakapja majd - hanem az önzésével, és főleg a hazugságával kell majd elszámolnia.
Lehet, hogy nyomorogni fog.
A karma nem a szerepjátszást „jutalmazza", hanem a valódi motívumot. A szerepjátszás - ami rendszerint nemcsak kifelé, hanem befelé is történik: csakis az igazságtalanságot, és a botrányt növeli a világban. Az Evangéliumban a képmutatás a legfőbb vétek, s egyik oka annak, hogy az emberiség a vesztébe (Utolsó Ítélet) rohan.
Jótékonyság - krisztusi értelemben - csak egy van: ha az ember odaadja mindenét.
A gazdag embernek ezt tanácsolja.
Tudjuk, mi a válasz. Elsomfordál.
Müller Péter
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése