"Első találkozásom az egymásba-ágyazottsággal. (...) Még mindig friss az élmény bennem, ahogy hároméves természetbúvárként fixírozom egy mackósajt dobozát. Mosolyog a mackó és a kezében tart egy mackósajtot, amin a mackó szintén mosolyog, és megint a kezében tart egy mackósajtot. Azon már nem mosolygott semmi, mert a kép felbontása ezen a ponton feladta. A fantáziám azonban száguldott tovább. A szemem előtt mosolygó mackók és dobozok ezrei sorakoztak egymás után, nem bírtam betelni a látvánnyal. Ez volt az a pillanat, amikor életemben először megéreztem a végtelent."
(Csermely Péter)
2009. november 10., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Még gyerekkoromban történt velem is, de nem tudom a pontos évet belőni, mert aztán éveken keresztül foglalkoztatott az egymásba-ágyazottság gondolatköre, de talán 8-10 lehettem, amikor egy filmben vagy reklámban találkoztam a jelenettel, hogy a műsorban mutattak egy TV-t ami be volt kapcsolva és abban is egy olyan film/jelenet ment, amiben volt egy TV, és abban a műsorban is volt egy TV... de az én fantáziám nem szárnyalt, hanem megakadt, hogy ez hogy fordulhat elő, és végülis mikor ér véget?! Én zavarodottságot éreztem, nem pedig a "végtelent". :)
Megjegyzés küldése