Kauzalitás és teleológia

...arra a következtetésre juthatunk, hogy amennyiben az Univerzum viselkedése leírható olyan káoszelméleti modellel, amelynek fázisterében legalább egy attraktor található, akkor az univerzumban egyidejűleg jelen van a kauzalitás ( a világban okok és következmények szigorú láncolata érvényesül oly módon, hogy az ok megelőzi a következményt), a sztochasztikus viselkedés és a teleologikus (a világ jelenségeinek célja van, vagyis, hogy a dolgok úgy alakulnak, hogy azzal egyre közeledjenek egy előre meghatározott végső célhoz.) viselkedés is.
Ez azonban önmagában nem jelenti semmiféle világnézeti doktrína igazolását vagy cáfolatát. A fenti megállapításból ugyanis nem következik például az, hogy létezik az anyagi világon túl valamiféle transzcendens szellemi princípium, de azt sem, hogy ilyen nem létezhet. Mindössze azt jelenti, hogy az Univerzum viselkedése sokkal bonyolultabb, mint eddig hittük.
Azt sem lehet állítani, hogy a materialista világnézet a kauzalitást, míg a vallásos, idealista világnézet a teleológiai felfogást preferálja, hiszen erre is akadnak ellenpéldák.
A radikálisan marxista ideológia például a teleológia elvét követi, amikor azt állítja, hogy az emberi társadalom törvényszerűen és szükségszerűen a szocializmus és kommunizmus irányában fejlődik.
A hindu védánta bölcselet pedig – amely oly mértékben idealista, hogy az anyagi világ puszta létezését is kétségbe vonja – a kauzalitás elvét követi a karmáról szóló tanításával, amely szerint a jelenlegi sorsunkat a múltbeli cselekvéseink, a jövőbeli sorsunkat pedig a jelenlegi cselekvéseink következményei határozzák meg.

Héjjas István